A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Sági Károly: A vörsi langobard temető újabb ásatási eredményei

tett szabadság visszaszerzésére irányuló vágy és az 568-as események okozta lehetőség is. Ezzel a feltevéssel a kirablással kapcsolatos, említett jelenségeknek is magyarázatát kapjuk, hisz ezek az emberek gyakorlatból és szájhagyományból is tisztában lehettek a temető belső beosztásával és ismerhették a jelölések alapján az eltemetett személyeket is. Fentiekben, a kirablás módja alapján három csoportot állapítottunk meg, megemlítve, hogy a legfrissebb sírokat a koporsófedél leemelésével rabolták ki. Ezt a kirablást találtuk a 12., 15., 25. és 33. számú síroknál. Ugyancsak fentebb beszéltünk már arról is, hogy a vörsi temető esetében a halálozási arány évi két fő. Mivel az I. csoportba négy sír tartozik, a csoport kora 2 évet teszi ki. Az 566—568 évek között ásott sírok tartoznak ide. A régebbi törvényszéki orvostan általában öt évre tette a földbe került holttest felbomlásának idejét,3i újabban felismerték már azt, hogy a holttest rothadásáti több tényező' idézi elő, tehát a halott állapotából a temetés idejére igen óvatosan következtetnek csak.32 Ezen az úton a mondottakat sem alátámasztani, sem cáfolni nem lehet. A II. csoportba soroljuk az aknával kirabolt sírokat. Ezeknél a síroknál függőleges aknával érték el a koporsót, azt betörték és a kívánt tárgyat valami hosszabb tárggyal az aknához tudták húzni. Az 5., 7., 10.,16., 17., 20., 21., 26., 30., 31., 34., 35. és 37. sírok, tartoznak ebbe a csoportba. A tizenhárom sír 6—7 év temetkezési időre utal statisztikai alapon, tehát 560—566 közti sírok tartoznak ide. A sírok III. csoportjánál, a legrégibb temetkezéseknél teljes egészében kiásták a sírt a rablók. Teljesen kiásva és úgy feldúlva találtuk ezeket a sírokat, hogy szinte egyetlen vázrész sem maradt in situ ezekben. A 2., 3., 4., 6., 8., 9., 11., 14., 18., 19., 22., 23., 24., 27., 28., 29., 32. és 36. számú sírok tartoznak ebbe a csoportba. A tizennyolc temetkezés kilenc évet jelent statisztikai alapon. így 546 helyett 551 évvel kellene kezdenünk a temető használati idejét. Az 1. és 13. számú sírok korábban, szórványosan kerültek elő, hogy melyik csoporthoz tartoznak tehát, nem tudjuk. Ezek beszámításával mindenesetre már egy év időhatárral korábban kellene kezdenünk a temető keltezését. Mivel egyszerű statisztikai számításokról van szó, ahol becslésekkel dolgozunk, ennek a legrégibb csoportnak a korát nyugodtan korrigálhatjuk és a csoport kezdetét 546ban állapíthatjuk meg. A III. csoport kora ezek szerint 546—560-ig terjedő idő. Ez a csoportbeosztás módot ad a temető további elemzésére. A temető, mint a 10. számú képen látjuk, nyugat—keleti tájolású, bizonyos eltérésekkel megásott sírokból áll. Az egyes sírok eltérése az abszolút nyugat—keleti iránytól 5—15°. A fejjel nyugatnak, lábbal keletnek fordított temetés megfelel a langobard szokásoknak.

31 Addig, amíg pollen-analízissel meg nem határozzák egy temető évszakok szerinti betelepülését, a sírtájolásokban tapasztalható ingadozások magyarázata csak feltételes lehet. A temető nyugat—keleti tájolású sírjai észak— déli irányú sorokban helyezkednek el. A sorbeosztás nyugatról kelet felé haladva, a következőként alakul: 1. sor: 9., 8., 19., 12., 31., 29., 30., 36., 32. sírok. Összesen 9 sír. 2. sor: 6., 4., 33., 13., 34., 11., 21., 17., 16., 18. sírok, összesen 10 sír. 3. sor: 5., 3., 10., 14., 15., 27., 28., 35. sírok, összesen 8 sír. 4. sor: 1., 22., 23., 24., 26., 25., 20. sírok, összesen 7 sír.. 5. sor: 7., 2., 37. sír. összesen 3 sír. Ha a bolygatás alapján megállapított korszakokat nézzük, melyeket a 10. számú képen ugyancsak feltüntettünk, az derül ki, hogy a temető egyes sorai nem kronológiai serrendben keletkeztek, és az egyes sírokon belül nincs időrendi egymásután a sírok között. A temető nemzetségi temetőnek tekinthető, melyben külön sort kaptak az egyes nemzetségi ágak és a soron belül külön helyük volt az egyes családoknak is. Az így tagolt temetőben kinek-kinek megvolt a maga előre meghatározott sírhelye. A temető antropológiai anyagát nem vizsgálták még meg, így az egyes halottak életkori adatát nem ismerjük. Azonban nemcsak ez a körülmény teszi lehetetlenné a temető rendszerének további vizsgálatát, hanem az is, hogy az egyes sorokon belül nagyobb, üres foltokat találunk a temetőben. Ezekkel kapcsolatban nemcsak arról van szó, hogy a sírhely tulajdonosa 568-ban életben volt. A férfi és női temetkezések! aránya azt mutatja, hogy a temetőben feltétlenül voltak jelképes sírok is. 8 férfi és 24 női temetkezést találtunk ebben a temetőben. Ez az 1:3 arány poligámia, esetében megmagyarázható lenne, poligámia azonban a langobardoknál nem mutatható ki.$4 Paulus tudósítása szerint a langobardok jelképes sírt készítettek az idegenben elhunytaknak a temetőben, melyeket fa póznára helyezett galamb figurával láttak el és ez a galamb arra nézett, amerre az illető meghalt.

35 A temető északi részében mindenesetre gyakoribbak a régi temetkezések, üres sírhely alig van. Itt az északi részen kezdődött meg a temető használata és az idősebb generáció temetkezhetett ide. 69