A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

15. CSOPAK (veszprémi járás), lebontott rk. templom. Jegyzékben csak megmaradt újabbkori tornya szerepel. MJ. Jellege:, A falu felső részében ma is álló torony mellett állt, egyébként ismeretlen. Története: Eredetileg királyi birtok, de már korán a veszprémi egyház kezére került. Első említése 1277. A XIV. század elején káptalani udvarnokok és szőlőművelők lakják. 1387-ben együtt említik a szomszédos Paloznakkal, amely a veszprémvölgyi apácáké volt. A XV. században a püspökség, a felsőörsi prépostság és a helyi nemesek is szerepelnek tulajdonosai között. Temploma Rómer szerint 1266-ban Szt. István királynak volt szentelve. — 1860 után bontották le. beírása: Eg5'hajós, egyenes szentélyű keletéit templom volt, szentélyének északi oldalán sekrestyével. A ma is álló torony a szentély keleti végéhez csatlakozott. Irodalom: Holub III. 160—162., Rómer: Román- és átmenetkorú ... 7., Rómer jkv. I. 114. 16. CSOPAK (veszprémi járás), kövesdi templomrom. MJ. Jellege: A falu alsó részét alkotó egykori Balatonkövesd elpusztult középkori temploma a Kossuth Lajos utca 19. számú házi udvarában, istállónak átépítve. Története: Kövesd első említése a tihanyi apátság első, 1093-as évszámra hamisított összeírásában. 1121-ben az Atyusz nemzetségé, а ХГЦ —

XV. században helyi és idegen birtokosoké. Szt. Miklós hitvalló tiszteletére szentelt egyházát 1363ban említik. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletéit templomrom, istállónak átépítve. Magasan áll nyugati oromfala. Déli, egyenes záródású, kőkeretes ajtaja épségben maradt. Irodalom: Békefi 150., Holub III. 438—

Î39., Genthon, 1959. 63., Rómer: Román- és átmenetkorú . . . 26., Semsey 130., Rómer jkv. I. 112. 17. DÖRGICSE (veszprémi járás), alsódörgiesei templomrom. M. Jellege: A falu déli bejáratánál, az országúttól keletre, magas dombon álló rom. Története: A falu a fehérvári káptalan birtoka volt a középkorban, először 1268-ban említik. A XIV —

XV. században Akaii vagy Boldogasszonydörgicse. Temploma a falu nevéből következtetve Boldogasszony tiszteletére épült. Papja 1333-ban Balázs, 1420 körül Tamás. — A XVIII. században újjáépítették és használták, csak, a múlt század elején pusztult el végleg. Az 1930-as években ledőléssel fenyegető tornyát aláfalazták. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyű, keletéit templomrom, a szentélytől északra valószínűleg sekrestyével. Nyugati végén a hajóval azonos szélességű háromemeletes torony, alsó szintjein boltozott kegyúri karzattal, legfelső emeletén két ikerablakkal. Magasan áll a tornyot támasztó két támpillér közül az északi és a hajó északi fala, a többi fal alacsonyí és alig kivehető. (76. kép.) Irodalom: Békefi 129—131., Holub III. 177—180., Genthon, 1959. 72., Ortvay I. 293., Csányi K. 202—210., Rómer: A Bakony. 182—183. Rómer: Régi falképek . . . 105., Radnóti— Gerő 88., Entz—Gerő 101., Rómer jkv. V. 112., VI. 111. — Éri I.—Gerőné Krámer M.—Szentléleky T.: A dörgicsei középkori templomromok. — Magyar Műemlékvédelem 1959—1960. Az OMF II. évkönyve. Bpest, 1964. 95—116. 76. kép. — Abb. 76. Aisódörgicse. 18. DÖRGICSE (veszprémi járás), felsődörgicsei templomrom. M. Jellege: A falu közepén, az evangélikus templom mögött álló rom. Története: 1211-ben említi először a tihanyi apátság összeírása itteni birtokait. 1231-ben Szentpéterdergicse, a tihanyi apátság és helyi nemeseké. Valószínűleg azonos az 1333—35-ben említett Ságdorgicsevel, amelynek papja Péter. A XIV.—

XVI. században a dörgicsei nemeseké, amelyek közül a Zenthpeterdergichei Zárka család volt a legjelentősebb. A falu temploma 1231-ben már áll, mert ekkor már erről nevezik Szentpéterdergicsének. 1312-ben a feldergicsei nemesek és a tihanyi apát egyezséget kötöttek a feldergicsei Szt. Péter egyház kegyuraságáról. A templomot 1959-ben az OMF feltárta és védelemben részesítette. Az ásatást Éri István végezte, műtörténész Gerőné Krámer Márta, építész,' Koppány Tibor. Leírása: Keletéit kettős templom két hajóval és két szentéllyel. Az északi, rövidebb hajóhoz belül patkóívü, kívül egyenes záródású szentély, nyugatról pedig négy91