A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

síkfödémes, a szentély és a sekrestye dongaboltozatos volt. A diadalív középkori vakolatán ornamentalis festés csekély nyomai láthatók. (72. kép.) Irodalom: Békefi 76., Csánki III. 241., Rómer: Romanes átmenetkorú . . . 30., Csányi K. 202—210., Semsey 129., Radnóti—Gerő 87., Entz—Gerő 59., Genthon, 1959. 431., Rómer hagy. XVII. cs. detű sekrestyével, a hajó nyugati oldala előtt álló kétemeletes toronnyal. A hajó és a sekrestye síkmennyezetes, a szentély boltozott. A nyitott toronyaljból a templomba vezető ajtó tagozott, csúcsíves kőkeretezésű. — A templom a torony felső emelete és sisakja, valamint a sekrestye falainak kivételével románkori. (73. kép.) Irodalom: Békefi 181., Holub III. 812—814., Genthon, 1959. 30., Ortvay I. 297., Entz—Gerő 94. 9. BALATONSZEPEZD (tapolcai járás), rk. templom. MJ. Jellege: A falu Balaton felőli szélén, a műút felett emelkedő dombon álló, népies barokk stílusban átalakított román templom. 73. kép. Abb. 73. Balatonszepezd. Története: Szepezd legkorábbi birtokosa az Atyusz nemzetség, amelynek már a XII. század közepén voltak itt birtokrészei. A XIII. század második felében mellettük királyi udvarnokok is élnek a faluban. 1276-ban földjeiket a király Rátóti Roland bánnak adományozta. Ekkor a veszprémi püspökségnek is voltak itt birtokai, amelyek eredetileg zalai várföldek voltak, valamint a somogyvári apátságnak. A XIV. századtól a püspökség, a somogyvári apátság és a Rátótiak (Gyulafiak) mellett helyi nemesek is birtokolták. Egyházát 1288-ban említik Szt. András titulussal. 1333— 34-ben papja Miklós. — 1774-ben Kővágóörs filiája, erősen romos. A kórus feletti mennyezeten olvasható évszám szerint 1888-ban építették mai formájára. Leírása: Egyhajós, íves szentélyű, keletéit templom, a hajó északi oldalán későbbi, talán még) középkori ere10. BALATONUDVARI (veszprémi járás), rk. templom. MJ. Jellege: A község északi szélén, a balatoni műút mellett szabadon álló, klasszicista stílusban átalakított románkori templom. Története : Udvari királyi udvarnokföld volt, amelyen már a XII. században az Atyusz nemzetségnek, a tihanyi apátságnak és a veszprémi püspöknek is voltak birtokai. Később Tihanyhoz tartozott, bár a káptalannak és a püspökségnek továbbra is voltak a faluban részei. A XV. század elején az Ecsériek visszaadják a tihanyi apátság itteni részeit, a század végén pedig helyi nemesek és a lövöldi karthauziak pereskednek udvari földek miatt. A templom középkori okleveles említése nem ismert. A XIX. század elején építették mai formájára. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletéit templom, nyugati oldalán klasszicista toronnyal és kórussal. Hajója síkmennyezetes, szentélye dongaboltozatú. 74. kép. — Abb. 74. Balatonudvari. 83