A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

zára, rögtön feltűnik azonossága a terület egyéb íves szentélyű templomaival, amelyeket XIII. századinak tartunk (pl. Kisdörgicse, Zánka, BadacsonyLád, Alsópáhok stb.) és amelyeknek egy része kétségtelenül korábbi. Korán megindult tehát a kőépítkezés, először csak a monostorok körül, később a népesség számának emelkedésével a sorra települő új falvakban, ahogy az; az oklevelek adataiból is kitűnik. Az ezek és az eddigi feltárások alapján felrajzolt térkép (63. kép) tanúsága szerint a XI— XII. században a Balatontól északra elterülő vidéken alig ismerünk falusi templomot, A XIII. század második felében azonban — most már csak az okleveles adatokra támaszkodva — sűrűsödik a térkép (64. kép), a XIV. századi elejére pedig (65. kép) több középkori templomról tudunk, mint ahány ma található ezen a területen.9 Az oklevelek általában az egyszerű említésen túlmenően nem beszélnek a templomokról és az adatokból nem. tudjuk meg, hogy miből és hogyan épültek, mekkorák és milyenek voltak. A mellékelt térképsorozat azonban máris meggyőz bennünket a Balaton-Felvidék egykori gazdagságáról. Végül a 66. képen bemutatjuk a mai műemlékállományt. A két utolsó térkép összehasonlítása egyben jól mutatja a pusztulást is, amely nemcsak a XVI—

XVII. századi török háborúk és a barokk-kori átépítések, hanem nagy részben a XIX—

XX. század nemtörődömségének szomorú eredménye is.io A következőkben betűrendben ismertetjük az eddig felkutatott emlékanyagot, lehetőség szerint egyegy alaprajzzal. Minden műemlék esetében közöljük a község és a járás nevét és ezen belül az. esetleges elpusztult községét is, az épület pontos vagy megközelítő helyével együtt és M vagy MJ betűvel a hivatalos műemlékjegyzékben feltüntetett minősítését (műemlék vagy műemlék jellegű épület). Ezután az épület jellegének meghatározása, majd a település középkori történetének rövid összefoglalása következik, ezt pedig a templomra vonatkozó adatok követik. Az épületről vagy romról részletekre ki nem térő leírást adunk és végül ismertetjük a rá vonatkozó fontosabb irodalmat.U A felsorolásban olyan emlékek is szerepelnek, amelyeknek ma már csak a helyét tudjuk, de alaprajzuk és leírásuk fennmaradt, vagy régészeti feltárás hozta őket napvilágra. A közölt felsorolás természetesen nem teljes, nem is lehet az. Teljessé csak hosszú régészeti munkával lehetne tenni, hisz romok tömegét kellene hozzá feltárni, ismerteket és olyanokat, amelyeknek ma már a helyét sem ismerjük pontosan, csak azt tudjuk róluk, hogy száz évvel ezelőtt még itt-ott emlegették őket. Nem egyet közülük már századunkban bontottak le. Ezekről is beszámolunk röviden és közöljük azoknak a falusi templomoknak a jegyzékét is, amelyekről az ismert okleveles adatok a XIV. század elejéig emlékeznek meg, tehát feltehetően román stílusúak vagy legalábbis románkori eredetűek voltak, de napjainkra nyomtalanul eltűntek. 1. ALSÓPÁHOK (keszthelyi járás), templomrom. Jegyzékben nem szerepel. Jellege: feltárt és visszatemetett alapfalak a falutól északnyugatra levő „Ötemető"-ben. Története: A községet 1259-ben kapta Nádasd nembeli Csapó fia András, mint a zalai vár földjét, amelyben tímárok laktak. 1283-ban már három Pán faluról írnak, közöttük a mai Alsópáhok az akkori Hosszúpáh. A XV. századtól a Nádasd-nb. Gersei Pethőké a falu, amelyben birtokai vannak még a fehérvári Szt. Katalin kápolnának, a pápóci prépostságnak és a Mezőlaki Zámbóknak is. A templomot először 1369-ben említik, ekkor Szt. Margit tiszteletére volt szentelve. 1948-ban ásta ki Szántó Imre. Leírása: Egyhajós, íves szentélyű, keletéit templom volt, nyugati oldalán bejárattal. A zalavári XI. századi temetőkápolnával való alaprajzi és méretbeli azonossága alapján valószínűleg korai, talán még XI. századi. (67. kép.) 67. kép. — Abb. 67. Alsópáhok. Irodalom: Békéli 171, Holub III. 592—597., Szántó Imre: í:gy dunántúli falu. Alsópáhok története. Bp. 1960. 55—56; 85