A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Sági Károly: A vörsi langobard temető újabb ásatási eredményei

62. kép. 1. Az 5. sírból; 2. a 8. sírból előkerült edény. Ab. 62. 1: Grab 5; 2: Grab 3. A vörsi temetőben talált mocsári teknős maradványok azért jelentősek számunkra, mivel segítséget adnak a környezet földrajzi képének rekonstruálásához, A temető, mint említettük, egy észak— déli irányú földnyelven települt. A földnyelv nyugati oldalán hullámzó Balaton rész eltőzegesedése csak a XIX. században következett be.i55 A földnyelv és a. mai falu közti tőzegmező kialakulása az említett mocsári teknős leletek szerint a VI. században megkezdődött. A temető pogány jellegét hangsúlyozzák a sírba temetett étel, illetve ital mellékletek. Az utóbbira csak a sírokban talált kerámia alapján gondolhatunk,^ ugyanis ételmaradék egy esetben sem került elő ezekből az edényekből. A vörsi temető 5. számú (nő és férfi), 8. számú (férfi), 9. számú (nő), 11. számú (bizonytalan nemű felnőtt), 16. számú (gyermek), 17. számú (nő), 30. számú (férfi), 32. számú (nő), 33. számú (nő) és 34. számú (férfi) sírjaiban találtunk vizsgálatra alkalmas kerámiai anyagot. A 37. számú (női) sírban vas abroncsos fa edény helyettesítette a kerámiát. A 18. számú (nő) és 19. számú (nő) sírokban jellegtelen cserépdarabkák mutatták csak, hogy azokban is edények álltak eredetileg, A 30. számú férfi sír kivételével a sír nyugati felében találtuk az in situ fekvő edényeket. A 17. számú női sírban meg! lehetett azt is figyelni, hogy az edényt a koporsó tetejére állították, a fej felőli rész gödörfalához támasztva. 157 (V. ö.' 21. b. kép.) Valószínűleg ez lehetett a helyzet a 8. sír edényénél •és a 37, sír fa vedrénél is, mert ezeket ugyan in situ találtuk, de a sírfenék felett 18, illetve 25 cm magasságban. A 30 .sírban a koporsón kívül, északkeleti oldalán állt az edény ételmellékletek társaságában. (V. ö.: 44. kép.) A vörsi temető sírjai ki voltak ugyan rabolva, annyi azonban megfigyelhető, hogy egyes esetekben a koporsóba, a halott mellé is kerültek agyagvagy cserépedények. A 17. sír koporsójában két, különböző edényből származó üvegcserép is volt, jellegtelen üvegcserepet a 29. sírban, is találtunk. A 17. sírban egy díszes agyag fazék is lehetett még a koporsóban, mert ennek cserepeit a bolygatás aknájának földjében szétszórva találtuk meg, a koporsó felett. E. Schaffran úgy véli, hogy nincs sajátos langobard kerámia, csak egyetemes, elbai germán kultúrát tükröző áruról beszélhetünk. 158 Bóna István megkísérli a pannóniai langobard kerámia elbai örökségét szétválasztani attól az anyagtól, aminek technikáját itteni hazájukban tanulták a langobardok,i59 J. Werner azonban nem látja még ennek lehetőségét és egyszerűen csak korongolatlan és korongolt kerámiai csoportokat tud elkülöníteni. 160 A Werner által részletesen tárgyalt és öt típusba sorolt korongolatlan kerámiával tart szoros rokonságot a vörsi temető edény anyagának zöme: A 3. típushoz sorolható a 16. sír edénye. (20. kép 1.) A 4. típushoz tartozik a 17. sír (20. kép 2.) és 34. sír (55. kép 4.) edénye. Az 5. típushoz tartozik az 5. sír (62. kép 1.), 9. sír (25. kép 1.), 11. sír (15. kép 2.), 32. sír (48. kép 3.) és 33. sír (52. kép 2.) edénye. Werner részletesen foglalkozik a langobard korongolt kerámia tárgyalásánál a 8. sír (62. kép 2.) táljával.iei Ennek az élesprofilú táltípusnak a variációja a 30. sír edénye (46. kép 4.) is. Ide sorolhatjuk még a 17. sír pecsételt tálját is. (23. kép.) Már Móra Ferenc felveti a kérdést, hogy a tojás utolsó útravalóként került-e a sírba, vagy szimbó71