A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Sági Károly: A vörsi langobard temető újabb ásatási eredményei
A gyöngysor viselése általános a langobard nőknél. 70 A vörsi temető majd minden női sírjában találtunk több-kevesebb gyöngyszemet, teljes nyaklánc került elő a 15., 17. és 33. számú sírokból. A 15. és 17. számú síroknál, ahol a nyaklánc in situ feküdt, megfigyelhető volt, hogy nem kapcsolták azt a halott nyakára, csak mellére fektették. Ezt a jelenséget más langobard temetőkben is megfigyelték. 7 * A lesencetomaji Keszthely-kultúrás B. temetőben is észleltünk hasonlót. 7 2 Ez a temető ugyan korban későbbi, de a kultúrának, mint beszéltünk már róla, germán kapcsolatai vannak. A 21. számú sírban a langobardoknál ritka borostyán gyöngye is került elő. Fésű, illetve fésűtöredék volt az 5., 10., 26., 31. és 35. számú női sírokban. Mint alább látjuk majd, hasonló fésűkkel férfi sírokban is találkoztunk. Ezekkel a nagyméretű, díszes kidolgozású fésűkkel kapcsolatban más helyen arra az eredményre jutottunk, hogy . a gyakorlati rendeltetésen túlmenően, rangjelző szerepük volt. 74 A langobard női viseletről tudjuk, hogy annak egyik tartozéka a mellközépen hasított alsó ruha, melyet gomb helyett két kis fibula fogott össze. 7 5 Hasonló alsó ruhájuk volt a frank nőknek is, F. Fremersdorf ugyanis a köln-müngersdorfi temetőben egymás alatt, a mell közepén találta a kisebb fibulákaUB A vörsi langobard telep nőinek alsó ruházatára a temető kirablása ellenére is kaptunk pár adatot. Az alsó ruha maradéka a 14. sír vas csatja alatt talált vászon nyom. Ugyancsak vászon maradványok kerültek elő a 15. számú sír övcsatja alól is. Ugyanezt észleltük a 20. és 26. sírok csatjainál is. A 33. számú sírban az alsó ruhát összefogó S-fibula tűszerkezetén találtunk vászon nyomokat. A ruha a 26. sírban a térd alatt fekvő lábbelicsatokra rozsdásodott textilnyomok szerint a térd alá ért le. A nyugati germánoknál az alsó ruhát összefogó fibulák általában madár alakúak, a langobardok S-fibulákat használtak erre a célra és csak elvétve jelentkezik náluk madár alakú fibula. 77 A vörsi temetőből csak egy madár alakú fibula került elő, a 17. számú sírból (24. kép 1.), ahol S-alakú fibulával együtt fordult elő. A vörsi madárfibulát nyugati germán import darabnak tekinthetjük. Az S-fibula Bóna István szerint egész Európában általános volt a VI. században. 7 8 Az S-fibulák széleskörű elterjedésére K. Böhmer is utal, rámutatva az eredetkérdés tisztázatlan voltára.^ Az S-fibula kérdésével kapcsolatban a vörsi 21. sír darabjának érdekes mondanivalója van. Ennél a fibulánál (32. kép 3.) az üvegbetétes részek által közrefogott középső mezőben mindkét végén tátott szájú kígyót látunk. Hasonló ábrázolások nem ritkák a germán világ emlékanyagában. A képtípus legismertebb példái az alemann fatörzs koporsók tetején kifaragott hasonló kígyók,80 vagy a híres niederdollendorfi sírkőéi ahol a halott feje felett látjuk a mindkét végén tátott szájú fejben végződő kígyót. A mindkét végén tátott szájú fejben végződő kígyó Vodan jelképe.82 Az S-fibulák régebbi darabjainál a később szokásos kampós madárfej végződés helyett, tátott szájú állatot látunk.83 Ezek alapján W. Hülle is céloz az S-fibulák és a Vodan kultusz kapcsolataira.84 Az említett vörsi S-fibula is alátámasztja a gondolatot, hogy az S-fibula nagyarányú elterjedésével kapcsolatban nem szabad egyszerű viselettörténeti sajátságot látnunk, hanem az elterjedés alapját vallási képzetekkel is összefüggésbe kell hoznunk. A 32. sír aranyozott, ezüst, üvegberakásos fibulája az S-fibulák legfejlettebb formája. (51. kép b.) A fibula §-alakúan van kialakítva, ami inkább tekerőző kígyóra emlékeztet, mint összetett madár formára. A szóbanforgó vörsi fibula középső mezejében három kiemelkedő bordából kiképzett, önmagába visszatérő szalagfonatot látunk. A szalagfonat a bizánci ornamentikában gyakori, amely már pannóniai tartózkodásuk idején jelentkezik a langobardok emlékanyagában.85 A szalagfonatban is kereshetünk kígyóra történő utalást és talán ez magyarázza meg rendkívüli elterjedését a II. állatstílusban. A 32. sír említett flbulaformája eddig ismeretlen volt az Itáliát megelőző langobard emlékanyagban, könnyen adódna tehát a feltevés, hogy 568 utáni import darabként kezeljük. A vörsi temető azonban, mint említettük már, 568-ban zárult, a szóbanforgó sír meg a temető legrégibb temetkezései közé tartozik és 546—560 között keletkezhetett. A 32. sír említett fibulájának leírásánál beszéltünk már arról, hogy a vörös színű üvegbetétek alá rácsmintába zárt pontkörökkel kitöltött arany lemezkéket helyeztek, melyek váltakozva szerepelnek merőleges vonalkázással kitöltött rácsmintás díszű arany lemezkékkel. Az arany alátét lemezke igen jól látszik az egyik csőrnél, melynek üveg betétje a kirabláskor elveszett. (51. kép b.) H. Rupp vizsgálata szerint a pontkörös rácsmintával díszített arany alátétlemezkék rendkívül ritkán fordulnak elő, egy-egy példányuk szerepel csak az Észak-Afrikától a Szovjetunió déli részéig terjedő hatalmas területen. A díszítőmód az V. század elején tűnik fel, legkorábbi előfordulásai: Bona (Észak-Afrika), Béja (Portugália) és Baumgarten an der March. Rupp közös műhelyt vél felismerni a da72