A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Sági Károly: A vörsi langobard temető újabb ásatási eredményei

61. kép. 37. sír. Abb. 61. Grab 37. jai ki voltak rabolva és a sírrablók a temetkezés régibb, vagy frissebb voltának megfelelően változtatták kirablási módszerüket. A sírrablók tudták, hogy melyek a legrégibb temetkezések, ahol összeroskadt, vagy földdel teleszivárgott koporsóval számolhattak. Ezeket a sírokat teljes egészében ki kellett ásni ahhoz, hogy a mellékletekhez jussanak. Tudták, hol találnak olyan koporsót, melybe föld nem szivárgott még be, tehát a kívánt mellékletek a koporsóig ásott aknával, a koporsó áttörése után megszerezhetők voltak. Ismerték az aránylag újkeletű temetkezéseket, melyeket a koporsónál valamivel nagyobb gödörrel közelítettek meg, majd a koporsófedél leemelése után a holttestről leszedhették a mellékleteket. Valószínű az erős hullabűz, a lágy részek nagyfokú bomlása és a mellékleteket fedő textíliák akadályozták a rablókat abban, hogy az előbb említett, kisebb földmunkával járó kirablást alkalmazhassák ezeknél a fiatal temetkezéseknél is. A szeged-fehértói B. temető avar sírjainak kirablásával kapcsolatban Móra Ferenc feltételezi, hogy a sírok meg voltak jelölve.25 F. Fremersdorí a köln-müngersdorfi frank temető kirablásával kapcsolatos megfigyelései alapján nemcsak arra gondol, hogy a sír volt megjelölve, hanem arra is, hogy a sír megjelölésén a halott személyére is utalás történhetett.26 Fremersdorf megállapítását a vörsi temető is igazolja. A vörsi temető kirablása egységesen végrehajtott, aránylag rövid ideig tartó műveleti volt, melynek időhatározása szorosan összefügg a sírok korhatározásaival is. A temető kirablásának idejét több körülmény összevetéséből kapjuk meg. Abból kell kiindulnunk, hogy a telep élete a kirabláskor megszakadt már, hisz egyébként a telep népe aligha tűrte volna hozzátartozói sírjának meggyalázását. A vörsi langobard telep fokozatos elnéptelenedésével nem számolhatunk, hiszen ai temetőben több olyan sír is volt, amely a rablás előtt nem sokkal került a földbe. A telep életének megszűnését a langobardok itáliai vonulásával hozhatjuk kapcsolatba. A temető feltárásánál megfigyelhető volt, hogy a sírrablók betemették gödreiket. A bolygatások földjében különböző magasságban! jelentkező embertani anyag, vagy sírmelléklettöredék a bizonyíték erre. A rablás gödrének betemetését megfigyelhettük a 3., 5., 6., 8., 9., 10.Д1., 12., 16., 17., 18., 21. és 31. számú síroknál. A langobardokat felváltó avarok aligha vettek volna fáradtságot arra, hogy a nagyarányú földmunka nyomait eltüntessék. A fehértói B. temető kirablói például nemi vesződtek a gödrök újbóli betemetésével.2V Avar emlékanyagot egyébként sem ismerünk Vörs környékéről.28 A langobard temetkezési szokások alapos ismerete és a temetővel kapcsolatos teljes tájékozottság egyébként is kizárja az avarokat.29 A különböző germán törzsek törvényei szigorúan tiltották és büntették a sírrablást. Ezeket a törvényeket F. Fremersdorf gyűjtötte össze.30 A büntetéstől való félelem akkor indokolt, ha van még valamilyen hatalom, amely érvényt szerez a törvénynek. A temető kirablása tehát akkor történhetett meg, amikor a langobardok elköltözése még nem fejeződött be Pannóniából. A kirablás éve tehát csak 568 lehet. A temető ki rablóit a vörsi langobard telep szolganépében kereshetjük. A telep kiürítésekor ezeknek sikerült valahogy régi lakóhelyükön, vagy annak közelében maradni, amit jól indokol az elvesz-