A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Éri István: A nagydémi lararium múzeumbakerülése

lőjelöltekkel s a harci zajban a szegény Múzsa lapít", — írja Indiában, élő (s a múzeuma számára tárgy-gyűjtésre ugyancsak beszervezett volt tanítványának. „Most sajnos olyan zavart politikai viszonyok közt van ez a mi, századok óta gazdasági rabságban sínylődő szegény országunk, hogy mai napig sincs megszavazott országos költségvetésünk és így azt sem tudjuk: kapunk valami államsegélyt az idén, vagy sem."

56 S egy másik, ugyancsak Indiában élő magyar újságírónak írja: „Sajnos, hogy most egy időre ily irányú (kulturális) törekvéseinknek gátat vetnek a mostoha hazai viszonyok. Négyszázados és még mindig meddő politikai küzdelmeink, Önállóságra való törekvésünk bágyasztó sikertelensége ellankaszt minden hasznos társadalmi mozgalmat is."

57 Effajta keserű tapasztalatokkal gazdagabban, de a múzeum iránti lelkesedését megőrizve néhány nap alatt már a főispánnál, Jánosi Ágoston címzetes püspöknél, majd Budapesten Fraknói Vilmosnál kilincsel Franki Henrik úr magyar nemessége ügyében. Részben eredményesen, részben nem. Az ügyet mindenki • támogatja, azonban kevesellik Franki áldozatkészségét. Fraknói közli, hogy hasonló kitüntetésért egy bécsi nagykereskedő a napokban adott a Nemzeti Múzeum céljaira 100 000 koronát, nem hiszi tehát, hogy a felajánlott összeg megfelelő lenne. Praktikus tanáccsal is szolgál: Franki tegyen még egy jelentős összeget takarékba azzal, hogy ezt a vallás- és közoktatásügyi miniszter szabad rendelkezésére bocsátaná, kívánsága teljesítése esetén. Ha nem sikerülne a dolog, kamatostól visszakapja a pénzét! Franki fontolóra veszi a tájékoztatást. Arra gondol, hogy az akcióba bevonja, fivérét, Vilmost is, aki Esztergomban keményítőgyáros.53 Talán azzal a meggondolással, hogy ha nagyobb az áldozat, terjedjen ki többjükre is az udvar kegye. 1911 tavaszán az ügy meglehetősen előrehaladt. Már csak a főispán meleghangú ajánlása és méltánylása hiányzik, majd nyárra az is elkészül, decemberben már a minisztériumba került a Felügyelőség előterjesztése.

59 Most még egy kis bürokratikus huzavona bonyolítja a dolgot. 1912 őszéig a VKM-ből nem tudott továbbjutni . az akta a miniszterelnökségre. Újabb erőfeszítésekre, közbenjárókra van szükség.

60 Most Óváry Ferenc veszprémi képviselő jut szerephez az ügyben, amint Mihalik Laczkónak írja: „ ... üdvös volna tehát, ha ez ügy érdekében dr. Ováry Ferenc orsz. képviselő' úr mielőbb megsürgetné a dolog elintézését, mert tartok tőle, hogy a veszprémi múzeum pótolhatatlan kárára az ügyet elaltatják, vagy a végtelenségig elhúzzák."

61 Óváry hamar utánajár a dolognak, de nem jó hírekkel szolgál: „Franki ügyben igeni rossz híreket hallok. A do ut des nem áll kellő arányban állítólag."

6

2 Laczkó, mit tehet egyebet, ezt is közli egy újabb megbeszélés alkalmával Franki Henrikkel. Alighanem eredménnyel, bár 1912 őszétől 1914 januárjáig nincs hírünk a Franki-ügy újabb hullámairól a múzeum irattárában. Ekkor, januáf 2-án ismét Laczkón az intézkedés sora: kéri Frankit, hogy személyére és családjára vonatkozó életrajzi adatait állítsa össze és sürgősen küldje bei a főispánhoz.

63 „A kijárok" sorába, úgylátszik, Franki már a Felügyelőség munkatársait is bevonta, Mihalik, maga is gúnyosan, írja Laczkónak: „Olvastam Franki H-hoz írt levelét a curriculum vitae ügyében. Ezt összekalapáltuk s Frank] maga vitte Veszprémbe

1 a főispán úrhoz. Ha onnét mihamarább megkapja a miniszter, az ügy most már hamarosan eldőlhet."

64 El is dőlt. Áprilisban kérte Franki az utolsó szolgálatot Laczkótól. Megkapta, amire vágyakozott és most szeretné a főispánnak személyesen megköszönni közbenjárását. Tudakolja meg Laczkó, mikor lesz a főispán odahaza?

65 1914 május 20-án a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége megküldi a Veszprémvármegyei Múzeumnak Széphelyi Franki Henrik és Vilmos urak díszesen kiállított örök ajándékozó levelét, mellyel visszavonhatatlanul a múzeumnak adományozták a nagydémi leletet.

66 A múzeumnak ez évről kiadott jelentése is hírüladja az eseményt és még valamit, amiről eddig a levelezésből nem értesültünk. „Ök azok a nemeslelkű férfiak, akik ezen önmagát dicsérő tettök mellett még állandó múzeumi épületünk felemeléséhez is 30 000 korona adománnyal járultak. Legyen szabad a magyar közművelődési intézmények ezen két érdemes

1 Mecénásának múzeumunk és műértő közönségünk maradandó háláját és tiszteletét e helyen is kifejezni."

67 Ám, a „nemeslelkű férfiak" — kiknek jellemét a múzeumi emberek közül legalább Laczkónak bizonyára alkalma volt megismerni — nem, jutottak ilyen olcsón társadalmi elismertetésük ezen fontos álloimásáhoK. Még egy múzeum köszönheti boldogulását címkórságuknak, a pécsi. Franklék a pécsi városi múzeumnak adták a Rákóczi út sarkán álló egyemeletes, 80 000 koronát érő házukat és 2000 korona készpénzt.

08 Ez a nagydémi lelet múzeumbakerülésének és Széphelyi Franki Henrik és Vilmos urak magyar nemesi előnevének igaz története. Éri István