A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Éri István–Takáts Vilmos: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár famaradványai

322. kép. Kiszáradt régészeti falelet a nagyvázsonyi várból Abb. 322. Ausgetrocknetes Holz aus der Burg Nagyvázsony tokon keresztül. A fákat mindaddig telítettük a gyantaoldattal, amíg azok már több anyagot nem vettek fel. A munkát az esős időjárás nagy mérték­ben hátráltatta, viszont a konzerválást még a téli fagyok beállta előtt el kellett végezni (323. kép). Az első kezelés máris meghozta a kellő ered­ményt. A téli hónapokban sem a medence, sem a farkasverem faszerkezetei nem szenvedtek károso­dást annak ellenére, hogy a téli hónapokban a vizet leeresztették róluk. 1961 tavaszán és nyarán még há­rom ízben szálltak ki a Központi Muzeológiai Tech­nológiai Csoport dolgozói Nagyvázsonyba és min­den alkalommal újból kezelték azokat a darabokat, amelyek még fel tudtak venni műgyantát, 1961 óta a nagyvázsonyi faszerkezetek már két újabb telet vészeltek át és szemmel is láthatólag kitűnően bír­ják az időjárás ingadozásait, fagyot, meleget, csa­padékot, valamint a víznek eléggé sűrű időközök­ben való lecsapolását, aminek oka: a vár látogatói­nak az ai szokása, hogy a kristálytiszta vízbe pénz­darabokat dobálnak. 1961 első hónapjaiban a famedencét, a farkas­verem' fatárgyait ós betonfalát sűrű, sötétzöld mo­szatok lepték el olyan mértékben, hogy a tárgyak a vízben felismerhetetlenné váltak. Ezért az utolsó kezelés alkalmával a műgyanta oldatba a Nehéz­vegyipari Kutató Intézet által rendelkezésünkre bo­csátott fernarzazinklorid (Adamsit néven ismert harcgáz) szuszpenziót kevertünk és azt kellő óvintéz­kedések (a vár kapujának lezárása, az elfolyó víz elterelése) után a fafelületekre ési betonfalakra fel­hordtuk. A megkötött gyantából lassan kioldódó méreg úgy látszik elegendő ahhoz, hogy a moszato­sodást meggátolja, mert azóta súlyosabb mértékű moszatosodást nem észleltünk. A nagyvázsonyi konzerválás tapasztalatai nagyon értékesek számunkra abból a szempontból, hogy a nagyméretű ásatag faszerkezeteket ezentúl meg le­het menteni az utókor számára. Az aminoplaszt elő­kondenzátumok, úgy látszik, időtálló és nem utolsó sorban rendelkezésre álló és elég olcsó anyagok az ilyen fák telítésére. Különösen a vízállóbb melamin­formaldehid és tiokarbamid-formaldehid műanya­gok további előrelépést fognak hozni, ha nagy tö­megben való ipari gyártásuk megvalósul. Éri István—Takáts Vilmos 323. kép. A farkasverem famarad­ványainak konzerválása Abb. 323. Konservierung der Holzreste aus der Wolfsgrube 351

Next

/
Thumbnails
Contents