A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Éri István–Takáts Vilmos: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár famaradványai

A kapuvédőmű belsejéből a belső kaputorony bejáratához vezető hídszerkezet egy, nagyjából a farkasverem középvonalában álló kőpillérre támaszkodott. A pillért egyízben átépítették. Az alsó, 460 X 80 ornées pillérhez eredetileg talán másfajta elrendezésű, szélesebb, vagy kettős híd tartozott. (A belső kaputorony küszöbe, perselyei magának a torony bejáratának a megújításáról is tanúskodnak, ugyanez kivehető a falszerkezeten is (316. kép). Mindenesetre a csaknem alapozásáig elbontott korai pillér felső síkjára fektették az általunk feltárt hídszerkezet talpgerendáit, majd erre építették a második, rövidebb kőpillért. A 230 cm széles, 320 cm hosszú, egymásba csapolt gerendarács a farkasverem K-i felén egészen a rézsüs támfalig tartott (317. kép). Itt még egy keresztgerendával volt megerősítve. A kőpillér és a belső kapu közötti részen a híd alátámasztására nem volt szükség, mivel ez a rész a kőkeretbe vésett tükörnyílás és a perselyek tanúsága szerint fel- és leereszthető volt. (Részben a pillér és a küszöb távolsága alapján, tudtuk megállapítani és visszaszerkeszteni a torony bejárati nyílásának ívmagasságát.)6 A gerendarács két szélső és közvetlenül a kőpillér síkja előtt húzódó oldalárt 2—2 rézsútos csapolásnyom és két helyen in situ talált támgerendamaradvány jelzi, hogy a rácshoz merevítették a híd rögzített járó részét (318. kép). A két, különböző időben készült kőpillér már eleve bizonyítja, hogy a feltárt fahíd maradványa nem a legkorábbi szerkezet, amely a farkasvermet áthidalta. Ezt alátámasztják a belső kaputorony átépítésének látható 'jelei is. Viszont éppen a kicserélt 314. kép. Várudvarrészlet a famedencével Abb. 314. Teil des Burghofes mit dem Holzbassin küszöb kő és a kőperselyek vizsgálata alapján állapíthatjuk meg, hogy a belső kaputorony és azzal együtt a híd átépítése legkésőbb a XVI. század közepén történhetett, mindenesetre még Turco felmérése előtt. A cölöpsorokon és a hídszerkezeten kívül egy, É—D-i irányú, kb 8 m hosszú, 30 X 40 cm átmetszetű, egy törzsből kifaragott facsatornát is feltártunk a farkasverem alsó szintjén. Ez vékony falappal volt eredetileg lefedve, rendeltetése tehát a víznek a vár kútjától a K-i árok É-i felébe való átvezetése volt, a farkasverem vízr, illetőleg iszapszintje alatt. A kút feltárásakor talált négy csatornamaradvány közül időrendben csak egy volt a szóbanforgónál korábbi, ez a barbakán XVI. századi falvastagítása alatt húzódott meg, ugyancsak É-i irányban. Még egy másik csatornamaradvány is a farkasverem irányába vezetett, azonban magasabb szinten, a híd talpgerendái fölött, tehát a verem bizonyosfokú feltöltődése után fektették hé a farkasverem nyakfalaiba. (Megemlítendőnek tartjuk egyébként, hogy a farkas verem É-i nyakfalába, a híd járórésze alatt alig fél méterrel, túlfolyóként két cserépcsövet falaztak be, a fal készítésével egyidőben.) Az ismertetett, készítési sorrendben második facsatorna korábban, de legfeljebb egyidőben került a helyére, mint amikor a nyakfalat felfalazták, tehát mindenképpen XVI. századi (319. kép). Tekintettel a farkasveremben feltárt faszerkezetek hazánkban egyelőre egyedülálló voltára, megóvásukat és a helyszínen való bemutatásukat okvetlen szükségesnek találtuk. Ezért a farkasvermet a nyakfalak, a belsőtorony és a külső rézsútos várfal itteni szakaszának konzerválása, illetve kiegészítése után belül ugyancsak körülbetonoztuk s a kútból, eredeti kőcsatornadarabok felhasználásával vezettük ide a vizet, hogy a cölöpsorok legmagasabbra nyúló darabját is ellepje. Mint a famedencénél, itt is egy beépített zsilip segítségével, a farkasverem teljesen vízteleníthető (320. és 321. kép). A kút környékén és a K-i árok É-i részében az ásatás során, mélyebb rétegben több facsatornaroaradványt, deszkát, cölöpöt, sőt egy nagyméretű favályút is találtunk. Ezeket már nem tudtuk előkerülésük helyén bemutatni, hanemi a farkasverem 346