A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Éri István–Takáts Vilmos: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár famaradványai

A nagyvázsonyi Kinizsi-vár famaradványai I960 októberében а Központi Muzeológiai Technológiai Csoport munkatársai eddig nálunk nem alkalmazott eljárással konzerválták a nagyvázsonyi Kinizsi-vár feltárása során előkerült, nagyméretű középkori faszerkezeteket. Az akkor alig néhány hónapja működő intézmény egyik első feladataként kapta meg az Országos Műemléki Felügyelőségtől a jelzett munka elvégzését. A szükséges vizsgálatok, eljárások elvégzésével — reméljük — megoldódott egy, régészeti és műemléki szempontból egyaránt jelentős értéket képviselő leletfajta: a famaradványok helyszíni megóvásának és bemutatásának problémája. A konzerválásnál és bemutatásnál alkalmazott eljárás leírása előtt szükségesnek látjuk a, famedence és a farkasverem jelentőségére való tekintettel azok ismertetését, értékelését is. Az 1956-ban végzett ásatások során a várudvar ÉK-i sarkában egy kőlapokból összeállított víztartó medencére bukkantunk, amelyet a másodlagosan beépített kofaragvanyok és az építési adatok tanúsága alapján a XVII. század közepén készíthettek. 1 Ugyanekkor tártuk fel a medence készülésével egyidőben lerakott, apróköves udvarburkolatot is. Két évvel később, 1958 nyarán, a palotaszárnyak feltárásával egyidőben, újabb kutatásba kezdtünk az udvaron. Megállapítottuk, hogy a várudvar korábbi szintje 50—60 cmrrel mélyebben volt. E szint visszaállítása során került elő a kőmedence, közvetlen szomszédságában egy nagyméretű famedence, meglehetős épségben (307. kép). Végül 1960-ban a kőmedence teljes elbontásakor a famedence kifolyócsatornájának egy része is előkerült, a korai udvar szintje alatt (308. kép). A K-i várárok farkasverem körüli részének feltárása során ugyancsak 1960-ban tártuk fel a vár kútját, helyesebben a várfal tövében fakadó forrás foglalását. Megállapíthattuk, hogy ebből a kútból, 307. kép. A várudvar helyszínrajza Abb. 307. Situationsplan des Burghofes egymást követő időszakokban fa-, illetve cserépcsatorna révén juttatták el a vizet a várárokba, a famedencébe és a farkasverembe. Ezekről a helyekről részben szint alatti csatornák, részben túlfolyók segítségével vezették tovább a vizet. A több éven át tartó kutatások eredményeként tehát meglehetősen tisztán áll előttünk a vár XV—

XVII. századi vízvezeték-rendszeres (309. kép). Feltételezhetjük ugyan, hogy a vár Kinizsi-kori nagyszabású bővítése és szépítése során a várudvarban nem ez, a szerkezetében ugyan a célra kiválóan alkalmas, de ormótlan famedence tárolta a vizet, de díszesebb kút, illetve medence nyomaira nem bukkantunk. Eredetileg talán itt lehetett használatban az a két almádi vörös; homokkőből faragott kisebb víztartó, melyek egyikén 1500-as évszámi olvasható. Egyikük ma is a plébániatemplom mellett látható, másikat a Zichy-kastély parkjából szállítottuk a várba. Ilyen meggondolások alapján a famedencét legkésőbb a XVI. század második felében készültnek tekinthetjük. Kitisztítása s környékének feltárása során egyébként korhatározó leletanyagot nem találtunk. NAGYVÁZSONY KINIZSI-VAR JELySZINBAJZ. i—:—

î—t. -Í r t T » i « 341