A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Éri István: A nagydémi lararium múzeumbakerülése
hely pontos meghatározásának tisztázása érdekében. A birtokos (aki a lelet megszerzése idején mint kiskorú örökös szerepel,) Jókay Ihász Miklós 1935 október 7-én írja Rhének: „Hathalmon is utána néztem a dolognak % és néhány emberrel megállapítottuk, hogy hol találták, a tábla melyik részén, a leleteket. Magukkal a megtalálókkal ugyan nem találkoztam, azonban többen vannak, akik röviddel később látták a lelőhelyet, részben, mert mutatták nekik, részben mert Franklék ásattak újabb lelet után akkor, amidőn a pátkaiaktól, akik megtalálták, megkapták a talált dolgokat... Közülük ketten ma is Pátkán laknak. Érdekes, hogy nem az találta meg a leleteket, aki kiszántotta, hanem később, amikor trágyát teregettek, az ezt a munkát végző suhancok találták meg. Midőn Franklék ásattak tovább, akkor nem találtak ugyan antiquitást, ellenben találtak egy arany zsebórát lánccal. A lelet helyének közelében nagyon sok cserép- és tégladarab van, amely mind a föld mélyéből jött a felszínre. Azt mondják, akikkel beszéltem;, hogy találtak egy nagy cserépedényt is a szobrokkal együtt, amelyen igen kicsiny nyílás volt és amellyel gurigázni kezdtek, mire az eltörött." 2 » Rhé 1936 április 30-án kiszállt a helyszínre. Feljegyzéseiben azt írja: „A régi bejegyzés teljesen rossz. A lelet nem Közép- hanem Felsőrépásrói volt." Sáry Dániel és Vasi József sokorópátkai (fentebb is említett) lakosokat meghallgatva, az alábbi jegyzéket állította össze a talált leletekről: „1. Galamb forma és nagyságú, a tetejét; a hátán ki lehetett nyitni. 2. Nagy szobor. 3. Kis szobor. 4. Hosszú tőr, sárga színű. 5. öntött vaslábos, amelyben a kisebb szobor volt. 6. Bronz lábas (tepsi?). 7. Füstölő, két marékra való gomb alak, annak a fedője kerek lap volt, ezt elgurították és gurítás közben ketté vált. 8. Bronz mécses, amely összelapult. Apró sarkos (?) brosok, félkör alakú 6—7 db (?) bronz* öntött tárgy."29 Üj helyszínrajzot, vázlatot is készített, ezt azonban a múzeum 25 000-es lelőhelytérképére sajnos nem jelölte be. A környéket bejárva, római telepnyornot figyelt meg Bakonytamási-négylábai erdőnél és a mellette levő szántón. 30 A Veszprém megyei régészeti topográfia előkészítése közben 1963 júniusában néhány, még élő szemtanú említette, Rhé feljegyzéseit igazolva, hogy a gőzeke után a szántásból „egy ércgalamb" jött elő, amit Franki másnap elvitt, állítólag ezt is „egy lábosszerű edényben." A talált leleteket Franki csendőrökkel szedette össze. 3 * A letétbeadási aktussal Laczkó, aki ettől kezdve maga vette át az ügy érdemleges intézéséti, szándékát részben már elérte, biztosította a múzeum számára a tárgyakat. S a további, éveken át tartó perlekedésben is feltétlen előnyös volt a tényleges birtokló szerepében tárgyalnia, mert bár jogilag a lelet 1914-ig Frankléké volt, a letétet ismételten visszakérték, Laczkó azt soha többé ki пещ adta a múzeumból. Laczkó következő feladatául a lelet tudományos feldolgozását, közzétételét tűzte ki. Mihalik Józseffel, a Múzeumi és Könyvtári Értesítő szerkesztőjével folytatott levelezéséből világosan kitűnik, hogy csak nagy elfoglaltságára való tekintettel mondott le végül Rhé javára a feldolgozásról. 32 A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségét is érdekelte a páratlanul értékes lelet sorsa. Mihalik már 1907 szeptemberében javasolja a mielőbbi ismertetést az Értesítő októberi számában, mivel ezt is a végleges megszerzéshez vezető útnak tartja. „Ez — szerintem — igen helyes dolog volna és a tulajdonosát jól ki lehetne a cikkben dicsérni, hogy a szobrot állandó letét gyanánt a veszprémi múzeumban helyezte el."33 Laczkó késett a cikk megírásával, ellenben bejelentette, hogy a lelet további részét is megszerzi. Mihalik előre is gratulált ehhez. A még hiányzó Lar szobrot és a négerfejes mécsest Laczkó ismét a pénzügyigazgató Szalámin útján próbálta megszerezni. Franki Szalaminhoz írt levelében vonakodott azokat átadni és kissé ingerülten jegyezte meg: „ ... remélem, hogy Nagyságodnak sikerülni fog az ön eljárását siettető, illetve közreműködésére számító köröket meggyőzni fennebb kifejtett nézetem jogos voltáról, maradtam ama biztos reményben, hogy legalább Nagyságodnál teljes megértésre találok." Ez alkalommal jelentette ki először Franki, hogy saját gyűjteményükben óhajtják a két tárgyat elhelyezni.34 Valóban, nem is voltak már Hathalmon. Pozsonyba, a család tulajdonképpeni lakóhelyére vitték át őket. Az elutasítás után Laczkó a lelet tudományos feldolgozásának idejére, néhány napra, legfeljebb két hétre kérte azokat kölcsön. 35 Ilyen módon már Franki is beleegyezett a dologba,36 s csakhamar együtt volt 1908 tavaszra a veszprémi múzeumban a teljes lelet. 3 ? A következői lépés Laczkó részéről az volt, hogy a Felügyelőség közvetítését kérte: írjon a vallás- és közoktatási miniszter a tulajdonosnak s kérje tőle: helyezze el a) tárgyakat továbbra is a múzeumban. Egyúttal utasítást kért és kapott is, hogy amíg ez a „tudomány érdekében teendő eljárásunk a hazafias 32
