A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

szőrök elszíneződése nem volt egyenletes. A szokásos ligninreakció minden esetben negatív volt. Jódkénsav és propán -1.2.23.-triollal (glicerin) való festés halvány kékes felhősödést mutatott. Tehát a sejtfalak anyaga cellulóz. Érdekes volt a réztetramjnhidroxidos oldódás is: a legtöbb helyen a rövid ideig tartó duzzadást gyors szilánkolódás követte. Az oldódás gyors és! tökéletesnek mondható. Kevesebb helyen azonban az annyira jellegzetes gyöngysoralakú duzzadások léptek fel. Ezen a részen is gyorsan következett be az oldódás. A kémiai reakciók tehát mindenben igazolták a morfológiai meghatározás helyességét. Ezért a mintát gyapotból (Gossypium sp.) származónak kell tekintenünk. c) A vascsat felső peremére egy 0,8 cm hosszú és 0,6 cm vastag kétsoros szövetdarabka (296. kép 4) tapadt. A csatról történő eltávolítás után derült ki, hogy mindkét réteg a bőröv darabkájának felső felületén fekszik. A csatról leoldódó vassók cementálták a két különböző anyagú leletet eggyé. A szövet zsákvászonszerű, és feltehetően a felsőruhából származik. A kétirányú fonalak között különbséget nem lehet tenni. Sodratirányuk „Z", átmérőjük 0,58—1,02 mm között váltakozik. A fonalak alapsodratból állanak. Sodratszámuk a megtartás miatt meghatározhatatlanok. A törmelékből kevés rostot nyertünk, amelyek között ép nem volt. Színezés nyomát nem találtuk. Az eltolódási vonalak sűrűn helyezkedtek a háncsroston. A ligninreakciót néhány rost adta, ez azonban nem volt intenzív és nagyon kétséges volt. Réztetraminhidroxidos oldása nagyon jellemző módon a fehérített lenre (Linum sp.) utal. A minta szálainak lapultsága, amely a hézagok kitöltéséhez vezet, azt mutatja, hogy hengerpáron keresztül történt tömörítésen ment keresztül.

34 Ez minden bizonnyal importjelleget igazol. d) A vascsat alsó részein rendkívül rossz megtartású vászon jelei mutatkoznak. A fonalak átmérője bizonytalan, azonban annyi megfigyelhető, hogy közepesen sodort „Z" irányban. Alig néhány rostot sikerült kiszabadítani a vassók közül. Struktúra alapján valószínűleg lenről (cfr. Linum sp.) lehet szó. További vizsgálat anyaghiány miatt lehetetlen. 17. sir. Ebben a sírban talált vascsat alsó részén és oldalán vassókkal erősen átitatott vászondarabkák vannak. Elhelyezkedésük azt igazolja, hogy a hajdani kelmékbe a csat benyomódott, és így a csat oldalára hajolhatott a vászon. A fonalak átmérője átlagosan 0,66 mm, sodratirányuk pedig „Z". Sodratszámuk meghatározhatatlan. Szövésmódja szerint durvaszövésű házi vászonnak tekinthetjük. Kötéspontok távolsága 1—1,3 mm között mozog. A talált kevésszámú rost alapján színezésmentesnek kell tartanunk és a meghatározás szerint fehérített lennek (Linumi sp.) kell gondolnunk. 18. sir. Itt egyetlen darab vassóktól teljesen átjárt és korrodált textiliát találtunk, amely kétrétegű (2.95. kép 7). A rétegek közötti visszahajlás nincs meg. azonban kezdődő hajlásúk alapján sejthető: hossza 1,7 cm, szélessége 0,7 cm. Szövésmódjára nézve vászon. A fonalak mindkét irányban alapsodratok, Átlagos átmérőjük 0,33—0,49 mm. Sodratirányuk „Z", sodratszámuk viszont nem mérhető. Annyi azonban észlelhető, hogy egyenletes, közepesen sodort. A kötéspontok többé-kevésbé négyzetesek, és nagyjából 0,99 mm-nyi távolságra vannak egymástól. Lánc és vetülékirányt megállapítani nem sikerült. Fonalai rostot már alig tartalmaznak, de azok a 9. sír szövetével azonos módon viselkedtek, s felépítésük is azonos. Így ezt az anyagot is lennek (Linum sp.) határozhatjuk meg. Festés nyomait nem láttuk és helyi készítménynek tartjuk. 20. sír. E sírból került elő a legtöbb textília. Valamenynyin sikerült kimutatni fémsókat, illetve azok teljesen átitatták és bekérgezték. Mintáinkat előkerülési helyük szerint tárgyaljuk. a) Késtokkal előkerült anyagok. Ebből a sírból az egyik kés tokját az ásató in situ emelte ki. Ez állapotban a tok anyaga nem volt megfigyelhető. A laboratóriumban történt tisztítás közben látható volt, hogy a tok bőrből készült. A tokban két vasmerevítő van, amelyekből a leoldódott vassók teljesen átitatták a bőrt. A felületen jól látszik a barkaalj (301. kép 1). Nagyobb nagyítás alatt néhány szőrtüsző is kivehető, amelynek átmérője 0,33—0,44 mm között ingadozik. Több helyen a szőrtüszőből kihajló szőr negatív lenyomatát is sikerült megfigyelni (301. kép 2), ami azt bizonyítja, hogy a tokot szőrmével borított bőrből készítették. A mintát öszszehasonlítva az Illyevölgyi—

Schindler által közölt képekkel, legjobban a sertés (Suus sp.) barkaaljához hasonlít.

35 A lelet meglehetősen érdekes. A szőrtüszők megmaradása, a szőrzet lepusztulása arra en32*