A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

300. kép. 1—6. a 23. sír; 7—8. a 26. sír textilmaradványai Abb. 300. 1—6: Grab 23; 7—8: Überreste von Textilien aus Grab 26. Schweizer-féle reagens) lehet legkönnyebben megejteni. Legtöbb esetben e próbát többször meg kellett ismételni a szennyezések miatt. Ezért néhány mintánál a teljes anyagot elfogyasztottuk, illetve alig maradt valami vissza a meghatározás után. A meghatározások eredménye a következő: 5. sír. Az itt talált pajzsdudoron több helyen kétféle textilia nyoma látható. Közös jellemzőjük a rendkívül rossz megtartás. Tekintélyes darabokat voltunk kénytelenek szálasanyagnyerés céljából felhasználni. a) A pajzsdudort borító textília. A pajzsdudorhoz egy hajdan összefüggő vászonkelme darabkáit tapasztották a leoldódó vassók. Ráncnak, gyűrődésnek nyoma sincs. Ezért fel kell tételeznünk, hogy valószínűleg egy rásimított vászonról van szó, mely részben időjárási viszontagságoktól óvta a vas urabót, részben pedig jelként volt használatos. A durvaszövésű vászon fonalainak átmérője 0,42—0,81 mm között változott. A vékonyabb és vastagabb szálak váltakozása nem szabályszerű, és mindkét irányban különböző a fonalak finomsága. A fonalak mindenütt alapsodratok. Sodrási irányuk az egyik irányban „Z", a másik irányban „S". Ennek ellenére a lánc és vetülék között különbséget tenni nem lehet. Állapotuk a sodratszám meghatározását nem tette lehetővé, de annyi megfigyelhető, hogy elég gyengén sodrottak és sodrásuk nem egyenletes. A kötéspontok távolsága attól függetlenül, hogy vastagabb, illetve finomabb fonalak mentén van, 0,9—1,1 mm között váltakozik. Mivel e mintából csak nagyon kevés szálasanyagot nyerhettünk, mindössze a klór-zink-jódos festést és a réztetxaminhidroxidos oldást végezhettük el. A megfigyelések szerint színezésnek nyomát nem találtuk. A struktúra (302. kép 2) szerint a len-kender frakcióhoz tartozik. A réztetraminhidroxidos oldás szerint mintánk fehérített len (Linum sp.) kelméből maradt fenn. b) A szőnyeg rojtözata (295. kép 1—2) hengeralakú zsinórfonatból és roj tokból áll, amelyek függetlenek az előző mintától. Az eredetileg hengeres zsinórfonat összenyomott, ovális keresztmetszetű. Fonalainak átmérője 0,7 mm, sodratiránya pedig „Z". Sodratszáma nem mérhető. A zsinórfonatot körülbelül 10 alapsodratból fonhatták. A rojtok „U" alakban visszahajlanak az őket leszorító zsinórfonat alá. Szabadon csüngő végük 1,5 cm hosszú. A rojt két egyenletesnek látszó alapsodratból van öszszesodorva „S" irányban. Az alapsodratok sodratiránya „Z", sodratszámuk meghatározhatatlan. A roj tokát alkotó sodratok sodratszáma. mintegy 700 sodrat/m. Az 5. sír szálasanyagának közös jellemzője az volt, hogy a legtöbb rostnál a sejtfalak helyére vassók rakódtak le (302. kép 1). így a rostdarabkákat a savas kezelés után pipettával voltunk kénytelenek ülepítés után összegyűjteni. Az egyik ilyen cseppnyi anyagban egy rosttöredéket találtunk, amely halvány kékes-ibolyás színű volt. Glicerinzselatinnal lefedve a töredék igen lassan kioldódott és a lefedésre alkalmazott glicerin-zselatinban diffundált. A készítmény négy év múlva már csak alig észlelhető módon kékes színű. E töredék a zsinórfonatból származik. A teljes rojtozat fehérített lennek (Linum sp.) bizonyult (302. kép 3). 323