A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei
nyei átlagosan hatszor nagyobbaknak bizonyultak, mint a tavasziak. A nyári övben az edények szórtak, így Greguss-féle határozókulcs I. csoportját vehetjük figyelembe. 31 Mivel a tangenciális metszeten a bélsugarak egy- és sokrétegűek, az Európában honos Quercus sp.-ekre gyanakodhatunk a Q. ilex L. faj kivételével. Ennek a fajnak ugyanis nincs ily nagylumenű edényekből álló likacsgyűrűje, sőt az évgyűrühatár is elmosódott. Sárkány—Stieber szerint ezt a nemzetséget sem tudjuk biztonságosan fajokra szétválasztani.32 Mintánk talán a Q. robur L.-ből származik. TEXTÍLIÁK A vörsi langobard temető 5., 9., 11., 17., 18., 20., 23., 26., 32. és 37. sírjában fonalak (sodratok), illetve szövetdarabkák is voltak. Az idetartozó leletek valamennyien fémtárgyak közelében feküdtek, s ezért mindegyiken kisebb-nagyobb mértékben fémsólerakódás figyelhető meg. A 15. sírban összetört és öszszenyomkodotit, vékony bronzlemezke belsejéből származó textiliából eredő szálasanyagon azonban szabad szemmel és preparálómikroszkóp alatt történő megfigyeléssel fémsószennyezést nem lehetett 299. kép. A 23. sír szűrőkanala textilmaradványokkal Abb. 299. Filterlöffel des Grabes 23., mit Überresten von Textilien kimutatni. Ezért az anyagi egy részét sósavas feltárás után káliumferrocianid (K 4 /Fe/CN/ 6 ) oldattal cseppentettük le és lefedtük. Utána mikroszkóp alatt megfigyeltük a kémiai reakciót, amely réz (Cutt) ionokra pozitív volt. A szövetféleségeknél minden darabból legalább két mintát vettünk, mivel arra is lehetett gondolni, hogy a két különböző irányú szál más anyagból készült. A determináláshoz némely esetben többféle kiegészítő próbát kellett elvégezni a struktúra megfigyelésén kívül. Ugyanis a genusra jellemző bélyegeket a típusreakcióknál csak nagyon ritkán adták. Ez természetesnek látszik, mivel a rostadó növény ipari feldolgozásától kezdve a szálasanyagokat sokféle behatás érte, amelyek hatása összegződhet. Legmaradandóbb nyomot a fehérítés, a viseleti behatások (például izzadtság, napfény, mosás stb.). bakteriális lebontás, fémsók, valamint a talajban feltalálható oldatok okoztak. Ezért a meghatározás eredményét több reakcióval ellenőriztük. A vizsgálat menete a következő volt: 33 1. A technológiai mefigyeléseket lupe és sztereobinokuláris-mikroszkóp alatt végeztük. 2. Legtöbb esetben a rostok erősen szennyezettek voltak (302. kép 1). A szennyezést minden esetben fémsók és az általuk összecementált talajszemcsék jelentették. Ezért, amennyire lehetett, a mintát mechanikailag megtisztítottuk preparálómikroszkóp alatt. Utána a mintát két részre osztottuk. 3. Az anyag egyik részét sósavas oldattal megszabadítottuk a szennyezésektől. Majd újra két részre osztottuk. 4. Sósavval kezelt szálasanyagok egyik részét 1.3.5. (s-)-trihidroxibenzolban (Floroglucin, phloroglucinol) kimosás nélkül lefedtük, majd a fedőlemez alatt cc. sósavat szívattunk át. 5. Az anyag másik részét erős kimosás után enyhén szárítottuk és klór-zink-jód reagensben lefedve morfológiai szempontból vizsgáltuk. 6. A mechanikailag tisztított anyag legkevésbé in~ krusztált részét a vizsgálatok elején félretettük. Ezen cellulózé oldásán alapuló determinálásunkat végeztük el, amelyet réztetraminhidroxiddal (tetraminrézhidroxid, Cu-Ox-Am, kouxam, 322
