A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Papp Jenő: Adatok a Bakony-hegység méhalkatú (Apoidea) faunájához

Prosopis punctulatissima Sm. — 3 hím. Egész areálján (Anglia, Közép- és Dél-Európa, Ukrajna, Kaukázus) belül (Stoeckhert 1933:58, 1954:23, Móczár M. 1960:15, Oszicsnuk 1959:34, Szulczewski 1948:73) nem gyakori, a Kárpát-medencében pedig „igen elszórtan és ritkán gyűjtötték" (Móczár M. 1. c). A Kárpát-medencében (Móczár M. 1961:152) összesen 13, a Dunántúlról pedig három, egymástól távoleső lelőhelyről (Pomáz, Kispőse-Kőszeg, Mecsek) került elő. A Bakonyban két helyen gyűjtötték: 1. Tihany: réten fűhálózva, 1958. VI. 6., leg. Bajári, 2 hím. 2. KöveskáJ: Feketehegy, taposott átmenti napos földpadon egyelve 1 hím, 1962. VI. 16., leg, Papp. Bár areálja meglehetősen nagy területet ölel fel, mégsem lehet egyértelműen megállapítani elterjedési jellegét, ökológiailag ugyan valószínűleg euryök-hylophil (Móczár M. 1. c), mégsem hatolt be Észak-Európa déli tájaira, például Finnországba (Elfving 1951). Talán eredetileg atlantikus faj volt, és másodlagosan messze behatolt a középés keleteurópai területekre. — Oszicsnuk (1. c.) dolgozatában (és a Fauna Regni Hungariae-ban, Mocsáry 1897:101) olvasható punctatissimus F. Sm. fajmegnevezés egyébként szinonim a punctulatissima Sm. névvel. Systropha planidens Gir. — 1 nőstény és 3 hím. 288. kép. Osmia andrenoides Spin., Melitta nigricans Aliken, Tetralonia ruficornis F. és Chelostoma ventrale Schlett. elterjedése a Bakonyban Abb. 288. Die Verbreitung der Osmia andrenoides Spin., der Melitta nigricans Alfken, der Tetralonia ruficornis F. und des Chelostoma ventrale Schlett. im Bakonygebirge Ezt a pontomediterrán fajt (Stoeckhert 1933:187— 188) a Bakony négy táján gyűjtötték (286. kép): l. Palóznak: borult időben, taposott út mentén Xeranthemum annum-on egyelve 1 hím, 1962. VII. 13., leg. Papp. 2. Tihany: Külső-tó, Mentha sp.-en egyelve, 1958. VI. 4., 1 hím, leg. Bajári. 3. Tihany: 1958. VI. 6., virágos réten 1 nőstény és 1 hím fűhálózva, leg. Sólymosné. 4. Veszprém: Csatár, 1932. VII. 12., 1 hím, leg. Dietzel. Móczár M. szerint (1960: 57) „jóval ritkább, mint a curvicornis Scop." a Kárpát-medencében, areáljára nézve mediterrán faj. Szerintem inkább pontomediterrán, mivel Oszicsnuk (1959:59) számos lelőhelyét közli Nyugat-Ukrajnából. Legészakibb elterjedése Dél-Lengyelország, ahol Naskiewicz csak alig több mint egy évtizeddel ezelőtt mutatta ki (1952:312). Bajorországban pedig a század eleje óta ismerik (Stoeckhert 1. c). Tetralonia ruficornis F. — 4 nőstény. Míg a Pannonicumban, tehát az alföldi sztepp-vidéken gyakori, addig a domb- (és hegyvidéki) területeken csak szórványosan fordul elő (Móczár M. 1955:122). Érdekes, hogy a Kisalföldön eddig még nem gyűjtötték, az ausztriai Burgenlandban is csak 2 helyről ismerjük (Pittioni—

Schmidt 1942:57), pedig mindkét táj a Pannonicum-hoz tartozik. Ennélfogva úgy látszik, hogy a Kárpát-medence északnyugati lelőhelyei (Móczár M. 1. c, Balthasar 1952:57) egyben a faj areál-határát is jelölik. Ebbe a határba ősik bele a bakonyi új lelőhely (288. kép): Mecsérpuszta, kánikulai időben Althaea officinalis-on 1 nőstény, Lythrum salicaria-n 2 nőstény, és Inula •salicina-n 1 nőstény egyelve, 1962. VIII. 8., leg. Papp. Bár 1957 óta gyűjtöm rendszeresen a méhalkatúakat a Bakonyban, mégiscsak 1962-ben sikerült először ezt a fajt gyűjtenem. Valószínű, hogy ökológiai igénye stenökiára hajló euryök-eremophilia és ezért csak szórványosan fordul elő a Bakonyban, tekintve a xero therm jellegű élőhelyek korlátolt számát. Ahol pedig megtalálja a számára kedvező környezetet, ott bőven lehet találni. Ezt látszik megerősíteni Balthasar (1. с.) megjegyzése a faj Párkány (= Sturovo) környéki lelőhelyéről. Papp Jenő 297