A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Papp Jenő: Adatok a Bakony-hegység méhalkatú (Apoidea) faunájához

déki területen fordul elő. így például a közép-dunaj faunakerület 15 lelőhelye közül 11 magashegyvidéki területre esik. Az pedig egyenesen feltűnő, hogy míg az egyik észak-európai tájról: Finnországból Niemelä (1936:94—95) számos lelőhelyét felsorolja, addig Közép-Európában csak „szórványos", „ritka

1

' jelzőkkel illetik előfordulását (Balthasar, Móczár M., Rapp, Schmiedeknecht, Stöckhert 1. c). Az elterjedésnek! ez a módja nyilván a stenökiára haj la mos euryök-hylophil környezeti gényével van ösz szefüggésben. Magam a Bakony három pontján gyűjtöttem ezt a fajt (287. kép): 1. Csesznek: Zöröghegy, felhőtlen-meleg időben erdei tisztás Sambucus ebulus-án 1 hím egyelve, 1961. VII. 22., leg. Papp. 2. Vinyesándormajor: Cuhavölgy, enyhén szeles-napos időben Anthriscus silvestris-en egyelve 1 hím Acereto-Fraxinetum-ban, 1957. VI. 27., leg. Papp. 3. Bakony bél: Kőrishegy, meleg időben Symphytum tuberosum-on egyelve 1 hím a kilátó környékén, 1958. VI. 18., leg. Papp. Mindhárom lelőhely magashegyvidéki környezetre emlékeztet annak ellenére, hogy a Bakony csak középhegyvidéknek minősíthető földrajzi szempontból (Bulla 1962:122— 130). Ezek a lelőhelyek különben kitűnnek azzal, hogy számos, magashegyvidéken gyakori növény és állatfaj itt is tenyészik. 292 283. kép. Eucera pollinosa Smith elterjedése a Bakonyban Abb. 283. Die Verbreitung der Eucera pollinosa Smith im Bakonygebirge Melitta nigricans Alfken. — 1 nőstény és 3 hím. A dunántúli, irodalomban is közölt (Móczár M. 1957:462—463) lelőhelyét (Gárdony) egyetlen előfordulással egészíthetem ki (288. kép): Kéttornyúlak: Sédpatak, délutáni szélárnyékos helyen napsütésesderült-meleg időben Lythrum salicaria-n egyelve 1 nőstény és 3 hím, 1960. VIII. 12., leg. Papp. A Kárpát-medencében összesen hét lelőhelyét ismerjük (Pittioni—

Schmidt 1943:5, Móczár M. 1. c), az adriai Fiúmétól (= Rijeka) eltekintve. Jelenlegi

1 ismereteink szerint tehát ritka faj. Ugyanezt eLmondhatjuk, ha tekintetbe vesszük egész areálját: Nyugat- és Közép-Európát (Hollandia, Németország, Ausztria, Magyarország) és Ukrajnát, ahol csak elszórtan fordul elő (Benno 1949:435, Oszicsnuk 1959:60, Pittioni—

Schmidt 1943:5, Rapp 1938:95, Schmiedeknecht 1930:775, Stoeckhert 1933:193, 1951: 45). Megfigyelésem alapján magam is megerősíthetem Pittioni—

Schmidt megállapítását: a faj kizárólag a Lythrum salicaria virágját látogatja, tehát repülési ideje igazodik a növény virágzási idejéhez. Ezzel szemben Oszicsnuk (1. c.) szerint a Lythrum salicaria-n kívül Cirsium setosum-on, Melilotus officinalis-on és Rubus caesius-on Ukrajnában, míg Stoeckhert (1. c.) szerint Geranium pratense-n gyűjtötték Bajorországban. Lehetséges, hogy mindkét esetben ugyanolyan meghatározási tévedésről van szó, mint amiről Pittioni—

Schmidt (1. с.) ír Friesevel kapcsolatban. Osmia andrenoides Spin. — 3 nőstény. Mocsáry a Fauna Regni Hungariae-ben (1897:98) a mai Magyarország területéről csak három, ellenben a Kárpát-medence déli részéből (Horvátország, Bánát) másik kilenc lelőhelyről sorolta fel. Jelenleg a Kárpát-medencéből összesen 28 lelőhelyről ismerjük a Természettudományi Múzeum gyűjteménye és az irodalom (Balthasar 1952:59) alapján. A lelőhelyek zöme a Pannonicum, a Matricum ós az Illyricum, kevés a Premoesicum és egyetlen előfordulás (Szádelő = Zadiel) a Carpathicum (szomszédos a Matricum-mal) faunakörzetbe esik. A Dunántúlon csak a Mecsekben, Simontornya és Budapest környékéről került elő. A Bakonyban eddig csak Zirc környékén (3) (1. 288. képet) találta (csigaházból nevelve) Soós Lajos 1923. VI. 24-én. Magam a Bakony déli