A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Vörös Károly: Francsics Károly veszprémi borbélymester pályafutása

277. kép. Részlet Veszprém belvárosából (1856. évi kataszteri felvétel) Abb. 277. Teil der Innenstadt von Veszprém (Katastralaufnahme vom J. 1856.) utcai düledező, „boldogtalan, rongyos ház"-ból. Halas évi 240 forintért átengedi neki piactéri keskeny házának első emeletét is, a földszinten a bolt mellett a konyhát és kamrát, valamint a kispincét. Szeptember 26-án megtartják az esküvőt, és még aznap este bei is költöznek az új lakásba (277—278. kép). De bár önálló mester, piactéri új, elég tágas lakás bérlője, és első ebédjének asztalánál rajtuk kívül két segéd, szobalány, szakácsné, kisinas: nagy és jómódú házra valló háznép is helyet foglal, — aggodalmai máris felélednek. Hiszen már nem fiatalember, s ha erre gondol elfogja a pillanatnyi félelem későn jött önállósodásától. Veszprémben ekkor rajta kívül még csak két borbély van: egyik Kövessi Antal a Hosszú utcában, a Séd mellett, — a másik Valentin Antal, szintén a piacon. A csekély konkurrencia mellett érthető, ha egyedül az ő előfizetőinek (tehát azoknak, kiket naponként, illetve másod- vagy harmadnaponként ő maga és legényei rendszeresen lakásukon borotválnak) száma csak a világiak közül 84, s emellett nála dolgoztat a papság jó része is: az egész szemináriumi, a piaristák és a ferencesek. Adója — mint leplezetlen büszkeséggel feljegyzi — 12 forint 20 krajcár, több mint egy kanonoké. Amellett felesége varróiskolája) is szépen látogatott: mindkettőjüknek több száz) forintja van a takarékban. S bár 50. születésnapján nincstelenségéről siránkozik naplójában : — máskor a drágaság, az adó s a városi pótadó növekedése miatt kesereg — ismét máshol a lakásában nyüzsgő poloskahadra panaszkodik, alapjában mégis jól megy soruk. Hiszen 1855 tavaszán műhelybeli jövedelme (az előfizetőket tehát nem is számítva) a havi 100 ezüst forintot isi eléri. Mert a kezdeti apró nehézségek után 1855 az az esztendő, amelyben jómódja — hacsak néhány rövid esztendőre is — valóban kibontakozik. Az anyó^ sától kapott három és féli köblös föld mellé most átveszi a sógora kezén levő másfél köblös földet és anyósának az év őszén bekövetkezett halála után átmenetileg a Horgos utcai házikót is. Ekkor csak felesége családjának vagyonából összesen már mintegy 470 ezüst forint érték van kezében. S ha a varróiskola látogatottsága csökken is, magával a varrással felesége még mindig szépen keres. S mivel a borbélyműhely oly jól megy, hogy néha enni sem érnek rá,

( Francsics 1855 végén már azzal a gondolattal foglalkozik, hogy romlottszemű feleségét teljesen kiállítja a varrómunkából. 1856 alig három évvel az önállósodás' után meghozza életformájuk második nagy változását, újabb emelkedését is. Április 14-én 5000 forintért megveszik Halas egész házát; átveszik a helyi takarékpénztárnak a házon fekvő 2000 forint kölcsönét is, 2600 forintot azonnal ki is fizetnek Halasnak, 2400ról adóslevelet adnak: 1861 elejéig már ezt is letörlesztik. Halas halálával válnak tulajdonképpen tényleges gazdáivá az egész háznak, mert a szerződésben az öreg kikötötte magának a ház második emeletén haláláig való bentlakás jogát is. S az anyagi jóléttel együtt jár a társadalmi megbecsülés és emelkedés is: 1857 elején Francsics választmányi tag lesz a veszprémi Polgári Casinóban. 1858-ban jövedelme oly jó, hogy — mint írja — már szinte sokallja; — november végén felesége be is szünteti varróiskoláját. Sikerei 1859-ben még fokozódnak: „kell-e a világon szerencsésebb ember nálamnál?" — kérdezi boldogan naplójában 1859 elején. „Isten áldása van rajtunk... Otthon is szerencse, künn is szerencse, így osztán csak lehetünk valamire" — írja néhány nappal később. 1859 nyarán négynapos pesti utazást tesznek feleségével, 261