A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Batári Ferenc: XIX. századi veszprémi asztalosok

XIX. századi veszprémi asztalosok A magyar asztaloscéhek története nincs feldolgozva, csupán bútorművességgel foglalkozó művészettörténeti munkák tartalmaznak céhes adatokat. Asztalosközpontjaink levéltárai még sok eddig ismeretlen forrásanyagot rejtenek magukban, melyek feltárása értékes, alapvető eredményeket hozhat. Az itt közölt, veszprémi asztalosokra vonatkozó anyag szintén nem önálló céhkutatás, hanem művészettörténeti tanulmány eredménye. Az Iparművészeti Múzeum egy 1845-ben készült, Török Károly veszprémi asztalos nevével jelzett asztalt vásárolt, i mely bútor szignált és datált ugyan, de a készítő közelebbi meghatározása2 szélesebb levéltári munkát igényelt, mert Veszprémben 1845 körül két Török Károly nevű asztalos is élt. Ezen, konkrét időponthoz és készítési helyhez köthető tárggyal kapcsolatban előkerült, viszonylag gazdag anyag is mutatja, hogy egy átfogóbb levéltári kutatás milyen eredményes lehet. A fentebb vázolt munka folyamán egybegyűjtött levéltári anyag három csoportba különíthető, melyek közül először a céhtörténeti adatokat, majd a veszprémi aszalósok fennmaradt remekrajzait, végül a XIX. századi asztalosok névsorát ismertetjük. A múlt század negyvenes éveiben, azaz az Iparművészeti Múzeum említett asztalának készítésekor Veszprémben pezsdülő céhéletet találunk. Az 1848ban készített céhösszeírás3 ötven Veszprémben megtalálható mesterséget sorol fel.4 A lakosság létszáma 1847-ben 13 846 lélek volt. 5 A dolgozó családtagok száma az összlakosság egynegyede lehetett, ha ehhez viszonyítjuk a kézművesiparban dolgozó veszprémiek létszámát, az 1811 főt, 5 akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a lakosságnak több mint a fele kézművesiparral foglalkozott. A különböző foglalkozást űző mesterembereik önálló helyi céheket alkottak; csupán némely, kevés mestert felmutató iparág, mint például: az ónöntők a budai; a szappanosok és a késesek a fehérvári; a gombosok a győri; a könyvkötők a budai és a pesti; a festők a budai, vagy a pozsonyi céh tagjai közé tartoztak. A céhek sorában a csapó, a csizmadia, a fazekas, a magyar varga, a német varga, a csutorás és az asztalos céh volt a legszámottevőbb. Az asztalos mesterek száma a század első felében fokozatosan emelkedett: az 1828-as országos összeírásban 18 asztalos neve szerepelj 1843ban pedig a mesterek száma 21, és ezen felül 6 kontár működése is kimutatható. A város egyetlen üveges mestere szintén az asztaloscéh felügyelete alatt állott. A 21 asztalos mester 16 legényt és 10 tanulót foglalkoztatott. A legények és a tanulók írni ós olvasni mind tudtak. A legények átlagos napi keresete 25 krajcár volt, amelyet mindennapi ellátásuk egészített ki. A beteg és tehetetlen legények részére a veszprémi asztaloscéh intézetet nem tartott fenn. Az asztalosok a céhek sorában a mesterek' száma szerint a kilencedik; a mesterek, a, kontárok, aj legények és a tanulók egyesített létszámát véve rangsorolási alapul, a hetedik helyet foglalták el. Az 1848-as céhösszeírás az asztalos mesterek munkásságára is utal. A veszprémi; asztalosok csak belföldi faanyagot használtak fel; mindenféle hazai fafajtát, melynek súlyát vagy értékét azonban meghatározni nem tudták. Mindenféle asztalosmunkát készítettek, áruikat, a megrendeléseken túlmenőleg a helyi és a vidéki vásárokon értékesítették. Évi készítményüket 4000 pengőforintra becsülték.? A levéltári anyag értékes része a veszprémi Bakonyi Múzeumben őrzött, 18 darabból álló, mestervizsgához benyújtott remekrajz gyűjtemény.8 A rajzok a XVIII. század vége ós a XIX., század közepe között készültek. Három kivételével mindegyiken fel van tüntetve a készítő neve és a benyújtás, illetve a céhbe való felvétel időpontja is. A tussal készült rajzok a homlokzat és az oldalfalak képe mellett a műszakilag kivetített szerkezeti keresztmetszetet, az alaprajzot és a léptéket is megadják. Némelyik darab akvarellel színezett. Tíz rajz döntő részben a XIX. század elejéről, egymáshoz közel álló, barokk és, copf stílusú kétajtós szekrénytervezetet ábrázol (265., 267., 268., 270., 271., 273., 276. kép), amelyet gyakran ostábla rajza egészíti ki. A szekrények 4—6 pogácsa, vagy lefelé keskenyedő hasábos lábon, vagy közvetlenül az indító párkányzaton állnak. A lemetszett sarkú korpusz függőleges tagolását a két oldalpilaszter és a hasonlóan kiképzett ütközőléc szolgáltatja. A vízszintes, erős kiülésű párkánnyal lezárt szekrények a közép-európai bútorművességre jelentős hatást gyakoroló német típus egy válfaját képviselik. A különböző időpontban készült, egymásra hasonlító rajzok közös minta247