A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár a reformkorban

tákkal. — Fischer törekvése nem a nagyüzemi, inkább a munkaigényes „pièce unique" jellegű termelés volt. Herend művészeti törekvései szükségszerűen kellett, hogy kapcsolódjanak a nagymúltú porcelángyárak művészeti eredményeihez. Elsősorban a gyár egzisztenciális léte követelte azt meg, a közönség igénye és ízlése a meisseni és bécsi gyáraK edényein fejlődött, tehát ugyanazt kellett nagy vonalakban, művészi megjelenítésben produkálni, mint a fenti gyárak. Másodszor nem voltak a gyár264. kép. Herendi tál, a Herendi Porcelángyár gyűjteményéből, 1845. Abb. 264. Schüssel von Herend, in der Sammlung der Porzellanfabrik Herend, 1845. nak formaalakító szakképzett munkásai, akik saját elgondolásaikat alkották volna a porcelán anyagába. Ezt bizonyítja az a művészettörténet számára negatív tény is, hogy a herendi gyárban a reformkorban nem. készültek szobrok. (Nem voltak egyrészt szobrászok, akik megfelelő színvonalú tárgyakat mintáztak volna, de még munkások is kevesen voltak, akik a gyártás manuális részét ismerték. Ennek következménye, hogy a herendi gyár — néhány esettől eltekintve — csak a XX. században foglalkozik szobrok készítésével). A porcelán gyártásához értők első generációja külföldi gyárakban tanult, e gyárak technológiáját hozta magával emlékei között. A környékbeli fiatalokból alakított későbbi festőgárda minden külső előkép nélkül azt szívta magába, ami az első időszak közvetlen másolásakor mintaképül szolgált. Végezetül a hazai kapitalizmus polgárosító fejlődése is általános érvényűén terjesztette ki ízlését, művészi igényét és ennek kielégítése, az európai porcelánművészeti stílusok irányába való fejlődést mozdította elő az országban. Ezért is foglalkozott Kossuth sokat a magyar porcelán helyzetével, eredményeivel és biztató jövőjével éppen a herendi Fischer Móric gyárából kikerült porcelánokkal. A herendi porcelángyár történetének reformkori időszaka nemcsak a tőkés termelés! bonyolult fejlődésének jelentős hazai példája, hanem egy különleges oorcelánstílus kialakulásának is első időszaka, mert a szabadságharc utáni években már új korszak kezdődik a gyárban. Molnár László 242