A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Mihalik Sándor: Stingl Vince herendi kerámiaműhelye

idézi. A hivatalos iratot az otthon nem tartózkodó „Stingl Vintze Fabrikáns" kezeihez Herenden 1834 február 17-én Fertig Lizi szolgálója útján juttatják el. 12 1834 március 3-án Tarródy Lajos püspöki és káptalani uradalmi fiskális Szmodis nevében a törvény előtt azzal kéri Stingl elmarasztalását: „várván azonban egy kevéssé, annak meg jelenéseiül." Március 3 és április 14 közötti „Törvény fólamat alatt" Stingl a bíróság előtt személyesen is megjelent „és ügyvédet vallott." Húsvét után újra folyamatba tették a pert „minthogy az Alperes a puszta meg jelenésen kívül ezen pörben semmit nem dolgozott", június 23-án ítéletben mondják ki. hogy Stingl „a maga derék védelmének még ezen Törvény folyamat alatt leendő bemondására Bíróiképpen köteleztetik." Augusztus 21-én a pert ismét folytatják, mert Stingl „máig sem tett legkevesebbet." November 19-én a „Sz. Mártoni Törvény folyamat alatt" Zombori Lippay Sándor, mint a veszprémi káptalan rendes ügyviselője „végső ítéletért esedez." A benyújtott Kereset Levél szerint Stingl „úgy látszik Pör nélkül eleget tenni nem is akar", Szmodics kanonok tehát kívánja „Stingl Vintze Fábrikus Urat" „mint az 1729-k Esztendő 35-k Törvény ágozat értelme szerént való Törvényes Bíróság elejbe a fönt-irtt adósság eránt Pörben idéztetni, s mind a Derék pénzben, mind hátra lévő Kamatjaiban, s Intabulatiobéli s egyébb költségekben Mátyás király 6-k Decr. 17-k, Ulászló l-ő Deer- 38-k, az 1647 Esztendő 144-k, 1715-k 51-k és 1659-k Esztendő 31-k Törvény ágazatok, s más egyébb annak idejében elől számlálandó Hazai Törvények értelmében Bírói-képpen meg marasztalni, s az igazságot tökélletes végre hajtással is ki szolgáltatni." 1834 november hó 24-én Cseresnyés István főszolgabíró Veszprémben meghozza az ítéletet: „Miinekutánna az Adósságnak valósága eléggé próbáltatnék, maga is az Alperes fél ezen Pörbe tsak egy szót is védelmére bé nem mondván az adósságnak valóságát voltaképpen elesmérni láttatnék", a kölcsön, kamatjai s a perbeli költség „megtérítése terhében Bíróiképpen megmarasztatik, és a betudandók betudásával a végrehaj tandók végrehajtása megrendeltetik s e végett együtt ítélő Eskütt Ur kiküldetik." Ennek alapján 1834 december 29-én — „mint jó előre bé jelentett idő határon" „Szent Király Szabadgyai Rosos Antal ki küldött Végre hajtó Eskütt" Herenden, a „meg marasztalt Alperes félnek lakó Házához ki menvén", Zombori Lippay Sándor uradalmi Első Fiskális, valamint Drexler János és 224 Eisenhoffer Ádám herendi lakosok jelenlétében a „Bírói ítéleteit" kihirdette, — s miként mondja — „a mennyire szükséges volt, meg magyaráztam." Közölte egyúttal, hogy a „végrehajtásbeli summa" most már kétszeresére nőtt, a következők miatt: 1. Meg ítélt Tőke summa 2Ô0 fr — xr 2. Ennek Interesse 7 Esztendőre, 4 holnapra és 26 napra tenne 88 fr. 52 xr. v. ez., de eből a végrehajtás alkalmával felmutatott nyugtató szerint 2 Esztendei Interes le hajolván, marad 64 52 3. Meg ítélt Perbeli költség ezüstbe 41 fr. 30 xr-, mely tesz váltóba 103 45 4. A Bejelentő Levélért Eskütt Urnák 2 30 5. Ugyan annak fuvarja, menet, jövet 2 30 6. Exequens Bírói diurnum 2 fr. pengő váltóba 5 7. Felperesi Ügyvéd Ur diurnuma, fuvarral együtt 7 30 8. Accomodatio, Betsüsök, ós Convocatusoknak összesen 3 20 összvessen 389 fr 27 ::r v. ez. „Bíróiképpen" felszólította Slinglt, hogy ezt „váltó czédulában készpénzül" fizesse ki, „vagy ha az nem volna elegendő bátorsága, fundust annak erejéig jeleljen ki." Tekintettel arra, hogy Stinglnek, saját nyilatkozata szerint készpénze nem volt, Szmodis kanonokot pedig „minél előbb ki elégítteni iparkodik", „addig is azomban, míg ezen ígéretét telyesíthetné" a „Herendi Helységben levő Házát ki elégíttési fundusul oly formán által adja, hogy mai alól írt naphoz egy Esztendeig, és egy napig a fent jelelt 389 fr 27 xr-oknak kamatyát mint árendás fizetni fogja, és ha ezen egy esztendőnek, s egy napnak el telte után is eleget nem tehetne, vagy tenni nem akarna, a mostani kimutatott házat a Creditor Ur árverés utján el adhattya, és annak be jövő árából magát tökéletesen ki elégítheti." Minthogy Stingl ezen ajánlatát a püspöki uradalmi fiskális elfogadta és ebben megnyugodott, Rosos Antal, — Stingl házát, — ahhoz értői „Betsüsök" által megbecsültette és a ház kulcsát „a Birtok el esmerése jeléül" az uradalmi fiskális kezébe adta, „eképpen azt Birtokba törvényessen" be is vezette.is Ilyen helyzetbe került Stingl: 1827 derekától 1834 végéig, (hót és fél éven át) nemcsak, hogy a szerény 200 forintra terjedő kölcsönből semmit sem bírt törleszteni, vagy visszafizetni, hanem az az adósság a kétszeresére nőve, most már olyan megfizethetetlen terhet és gondot jelentett neki, hogy