A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Jenei Ferenc: Pázmány Miklós veszprémi főkapitány

év nagy részét. Ha ifjú éveit nem is töltötte a végeken, most komoly igyekezettel akarta a főkapitány feladatát betölteni. Csakhogy erre az időre a végek élete is megváltozott. Pázmány Miklósnak az 1650-es évek végvári életéről tudósító leveleit olvasva, nem találjuk azokban a Balassi korának romantikus, színes világát. A Dunántúl főkapitányának, Batthyány Ádámnak küldült levelei a magyar és a császári katonaság torzsalkodásáról, ellenségeskedéseiről beszélnek. „Az Kégd Rábaközi szolgái, nem kevés ellenkezéssel vannak, az én alattam való Pápai eő Fölsége szolgái ellen, nem csak fenyegetőzvén, hanem ha hol kaphatták reájuk támadván fegyveres kézzel öldöklik és kergetik. "13 Napirenden voltak a halálos végű összeütközések. És az ebből következő viták: melyik bíróság illetékes ítélni a vétkesek felett. S az áldatlan viszályok mögött ott volt az állandó, a született ellenség: a török. Leveleiben nyomát találjuk annak, hogy Pázmány nem kerülte. Batthyány Ádámnak írta 1648 július 20-án : „ ... engem Kegd egyik nyalábos katona szolgájának tarcson, valamikor parancsol kész leszek fel ülni és oda menni az hova Ked parancsolja."** De nem csak készségét ajánlotta, de éberen vigyázta is a török mozdulatait. „Itt is csak nem olyan szándékba vagyon szomszéd Ur barátunk mivel csak nem nap itt közel kereskedik. Az üdő jól szolgálná most az Balaton kemény meg fagyásán minekünK is a Holdolatlan falukra, ha zabolába nem járatnának."

15 Felmerül a kérdés, mi volt az oka annak, hogy bár nem készült a katonaéletre, mégis vállalkozott két fontos végvár főkapitányságára? Batthyány Ádámnak írt leveleiben ismételten emlegeti, hogy a „hír és név" megszerzése egyetlen célja. Balassi Bálint szavai szerint „az jó hírért névért s az szép tisztességért" lett katona. Egyetlen reánk maradt versében a költő Zrínyi Miklósról írta : „Okosság, merészség, méltóság van veled. Szerencse, jó hírnév el nem szakad tüled." Ügy látszik, példaképének Zrínyi Miklóst, korának legnagyobb magyarját választotta és benne is a szerencse, jó hírnév megtestesítőjét látta. Fiatalságának éveit a jezsuiták körében, azok szellemi irányítása alatt töltötte: Jézus katonája akart lenni. Aztán jött az utazás könnyű örömökben eltelt ideje. Alig volt húsz esztendős, amikor hazakerülve megnősült. Magyar nőt vett feleségül és nagybátyja szándékai ellenére mostoha fiának birtokain magyar környezetbe került. Felébredt benne a becsvágy, ő is a katonaéletben akarta megtalálni a közéleti pálya kezdetéi Csak abban tévedett, hogy előiskola nélkül mindjárt élenjáró hivatalt vállalt. A lelkesedés és az áldozatkészség megvolt benne, hiányzott azonban a katonaélet gyakorlata. És talán a kitartás sem volt erénye. Tudhatták azt róla Batthyány Ádám és Zichy István is, ezért ellenezték veszprémi főkapitányságát. Nem isi telt sokidő és az 1650-es évek közepén már Jagasich Péter a veszprémi főkapitány. 16 Pázmány Miklós életpályája egészen eltért attól az iránytól, amit számára nagybátyja megszabott. ö, akit a német nemzetnek akart visszaadni, magyar végvárak főkapitánya lett. Fraknói Vilmos meg is rója, hogy nagybátyja „nagylelkű gondoskodását szándékainak hálátlan kijátszásával — névszerint az 1628-iki végrendelet elsikkasztásával és a reáhagyott uradalom áruba bocsátásával — viszonozta."17 Ez a vád kétségen kívül igaz volna és Pázmány Miklóst abban el lehetne marasztalni, azonban a magyarsága teljes tudatára ébredt Pázmányt, a főkapitányt menteni kell és a mentséget meg is érdemli. Ha igaz volna a vád, hogy Fraknói szerint életét „morvaországi birtokain tétlenül töltötte" — nem, érdemelné meg a mentséget. De Pázmány Miklós áldozatkészen vállalta a főkapitányság terheit és ez közrejátszhatott abban, hogy uradalmaival kereskedett és így fedezte a tetemes kiadásokat, melyek a két vár fenntartásából reá háramlottak. A wsetini uradalom eladása 1652-ben bizonyosan ezért történt. Ebben keressük okát an-' nak is, hogy mostohafia Jakusits Imre vagyonához is hozzányúlt. A hűtlen gyámon 250 ezer forint értékű ingó és ingatlan értéket kerestek. Jakusitsék perre vitték a követelést, az 1659. évi országgyűlés is foglalkozott a perrel és a 110. te.-ben úgy határozott, hogy a nádorispán rendkívüli bíráskodás útján vizsgálja felül az ítéletet és annak jogosságát döntse el. Ha Pázmány magyarországi javai nem íödöznék a kereset összegét, úgy morvaországi jarvaiból elégítsék ki Jakusitsot.18 — A per végül is békességgel ért véget. 1662-ben kelt végrendeletében Zsuzsanna leányának és mostohafiainak a wsetini uradalmat és 5000 forintot hagyott. Végigtekintvén életén, szóljunk az íróról is. Több nyomunk van írói működéséről. Még diák, amikor bizonyosan tanárainak hathatós közreműködésével, 1629-ben, Kölnben megjelent „Praxis et Usus Schedae Menstruae" című könyve. Ekkor, kiadásának évében készült Rómába, jezsuitának. Tanárai buzdíthatták megírására. Sajnos, egyetlen példánya is csak külföldön ismeretes. Végrendeletében 2000 forintot hagyott arra, hogy „Arbor scientiae boni et mali" című munkáját kiadják. Kár, hogy nem jelent meg és kéziratának sorsát nem 133