A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Kozák Károly: XV. századi oroszlános kályahcsempék a Dunántúlon

tározza meg, bár az ábrázolásokban a lovagvilág felfogásának tükröződését látja. A Sümegen és Veszprémben talált töredékek és ezeknek a már ismert hasonló oroszlános darabokkal való egyezései, kapcsolatai lehetővé tették, hogy ezzel a típussal kissé részletesebben foglalkozzunk. Az eddigi megállapításokkal egyetértünk, a dunántúli alakos, népies kályhacsempék ismertetett csoportjának készítési idejét a XV. század közepe és a XVI. század eleje közti évtizedekben kereshetjük. Ezt az időhatárt azonban talán szűkíthetjük s ezért vizsgálunk meg minden olyan részletet, amely a korhatározás szempontjából számunkra fontos lehet. Először is az oroszlán alakját vesszük vizsgálat alá. Amint már Kádár Zoltán is említette idézett dolgozatában, a tárgyalt dunántúli kályhacsempéken a cseh címer oroszlánja látható. A kétfarkú, koronás cseh oroszlánt Zsigmond címeréről és az ő palotájába készített kályhacsempékről (149. kép) ismerjük legkorábban hazánkban. Legkésőbbiek — a feltárt régészeti anyagot vizsgálva — a II. Ulászló korában készített darabokon található oroszlánok.

15 A cseh oroszlán a közös uralkodókkal kerül magyar királyok címereibe, s ez időben terjedhetett el ábrázolása szélesebb körben is hazánkban. 148. kép. A 147. kép töredékeinek hátoldala, 1—2. Veszprém, 3. sümegi vár. Abb. 148. Rückseite der Bruchstücke Abb. 147; 1—2: Veszprém, 3: Burg Sümeg 147. kép. Mázatlan kályhacsempe rajza Zalaegerszegről. Abb. 147. Zeichnung einer Kachel von Zalaegerszeg. Kályhacsempéken való alkalmazásának virágkora nálunk a XV. század. A fentiek alapján elképzelhető, hogy a XVI. század első felében is készültek cseh oroszlánnal díszített kályhák Magyarországon, de egyelőre nem ismerünk olyan darabot, amely bizonyítottan ekkor készült volna,

13 (A XV. században jelennek meg a kétfejű, sasos kályhacsempék is hazánkban, de ezeknek szélesebb körben való elterjedése a XVI—

XVII. század fordulójára tehető.)

1 A sümegi és; a többi dunántúli kályhacsempe lépő oroszlánja ugyan nem egészen olyan, mint a fent említett darabokén, ezekhez viszonyítva „népies' ábrázolásnak tekinthető, de a fején levő korona és kettős, ívesen formált „tüskés" farka elárulja, hogy ez esetben is — az előzőekhez hasonlóan (149—150. kép) — a cseh oroszlánnal díszítették a püspöki, várnagyi vagy káptalani megrendelésre készült kályhákat. Méri István is közöl egy oroszlános kályhacsempét idézett dolgozatában, amelynek készítési idejét a XVI. század első felére teszi. (151. kép.) Ez a „lombozat felett lépdelő" oroszlán azonban már sok eltérést mutat az eddig tárgyaltakkal összehasonlítva és egy másik, igazán népi vidéki műhely készítményének tekinthető. Minthogy az oroszlán farka ez esetben nem, kettős és fején nincs korona, valószínűleg a csempét készítő mester nem a cseh oroszlánt mintázta meg. Egyetértünk Méri István azon 145