A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)

27 10. о. Másutt: „Gizella tér" (79. о.), illetve „a templom környéke" (157. o.). 28 Gerecze P.: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. (Magyarország műemlékei. Szerk. Forster Gy. II. köt.) Bp. 1906, 101.7. hasáb. 20 Gerecze P.: Építőművészeti emlékeink árpádházi királyaink idején. Kézirat, OMF Könyvtára. 175. o. 30 i. m. (1928) 234. o. 31 78., 93—94., 157. O. 32 Dercsényi i. m. 8. o. 33 A „kereszthajó" ugyanis a keletről számított második és harmadik hosszházszakasz elé épült, az Ádám Iván által említett „porta speciosa" pedig a második szakaszba esett (56. o.) 31 Ádám 140., 143.. 151., 156—165. o. Rhé i. m. (1924) 26. o., valamint i. m. (1928) 233—234 o. I. m. 9. és 16. o. 85 Hasonló eredményre jutott már korábban Tóth Z. is. (Attila's Schwert. Bp. 1930, 61. o., jegyzet). Ádám és Rhé megállapításait annyiban mindketten elfogadták — hallgatólagosan —, hogy a stíluskülönbségek alapján kénytelenek voltak egy másik, a székesegyházzal egykorú, vagy annál későbbi épületet feltételezni. 38 i. m. 8. o. 37 85. o. 5K Gutheil J. — H. Gyürky K. — Erdei F. és Koppány T.: A veszprémi Szt. György-egyház és konzerválása. Műemlékvédelem IV. (1960) 140. o. й Az, hogy

1 a párkánytöredékek leletkörülményei az épület későbbi elpusztulására vallanak, Rhé Gyulát arra késztette, hogy feltételezze: az általa kimutatott korábbi épület nem a székesegyház helyén állott, hanem mellette és később egyik mellékkápolnája lett (i. m. 234. o.). Tóth Z. és Dercsényi viszont éppen ezen az alapon cáfolták Rhé datálását, bár egyébként megtartották az épületek viszonyára vonatkozó elképzelését. 40 Az átfaragás kétségtelenül határozott céllal történt. Az átfaragott részen látható mély lyukkal egyvonalban ugyanis a kiugró díszített rész alsó oldalát is simára faragták, nyilván azért, hogy egy — a lyukkal kapcsolatban levő — tagozatot, vagy gerendát jobban hozzá lehessen illeszteni. Feltehető, hogy a kő új szerepkörében is megtartotta díszítő jellegét és palmettái szabadon maradtak. 41 95—96. o. 42 Az azonosítás a fénykép alapján meglehetősen biztosra vehető, annak ellenére, hogy a kő oldalhossza Ádám szerint 150 cm, a valóságban pedig csak 119. Ádám számadatai azonban eléggé megbízhatatlanok, jó példa erre a 2. számú római sírkőtöredék esete, amelynek előlapját 80x80 cm-esnek írja le (77. o.), holott a kő már Rhé adatai szerint is jóval kisebb volt ennél (1. 4. jegyzet.) 43 Éri István szóbeli közlése. 41 A homorú tagozat magassága 17—17 cm, a talplemezé viszont 18, ill. 11 cm. Ehhez jön még a 3. sz. felső, kisebb homorú tagozata. 45 A talapzat — akárcsak az oszlopfő — nem állhatott eredeti helyén, mert a Szt. György-kápolna közvetlen közelében került elő. Másodlagos helyzetére utal az is, hogy a földbe nyomódva, darabokra törve találták meg (Éri István közlése), a 3. sz. viszont alá volt falazva („a kőlap alja erős falazotot mutatott"; Ádám 95. o.), és ép állapotban került elő. 4li Erre már Ádám Iván is rámutatott (96. o.). 47 Éri István szóbeli közlése. 48 Ádám i., m. II. rész, 426. o. Itt említem meg, hogy Éri István szerint hasonló anyagú oszloptöredék van befalazva a Zalavár—récéskúti bazilika egyik falába is. 49 Ádám 102. o. Ez a legkésőbben előkerült darab, amely az album 67. tábláján még nem szerepel. 4!

'/a Nyilvánvalóan ehhez a periódushoz kell, hogy kapcsolódjék továbbá a 2/a. számú római oltárkő, amelyen későbbi átfaragás nyomai is megfigyelhetők. 50 Hasonló, nagyjából négyzetes talapzatot őriz a szombathelyi Savaria Múzeum (1. Sz. Buocz T.: A szombathelyi Savaria Múzeum kőtára. Hetedik közlemény, Vasi Szemle 1963, II. köt. 99. o.), és a Bakonyi Múzeum is (Dörgicséről). Ezek fedőlapja azonban teljesen sima, vájat és csapolólyuk nélküli. 51 L. erre vonatkozólag Nagy Emese cikkét (A székesfehérvári István-koporsó keletkezése. Művészettörténeti Értesítő III. (1954) 101—106. o.). 52 Ezekre az adatokra Gutheil Jenő hívta fel a figyelmet (Magyarság és kereszténység Szt. István előtt. Vigilia XXV. (1960) 464—465. o.). 53 A kézirat lezárása után jelent meg H. Gyürky Katalin II. jegyzetben idézett tanulmánya a Szt. György kápolnával kapcsolatos kérdésekről. Eredményeit így már nem vehettem figyelembe a jelen munka megírásánál, néhány szóval azonban mégis ki kell, hogy térjek az ő megállapításaira. Gyürky — abból a tényből kiindulva, hogy a Szt. György-kápolna korábbi, köralaprajzú épülete a jelenlegi székesegyháztól eltérő tájolású —» arra a következtetésre jut, hogy a rotunda korábban épült fel, mint a székesegyház, és eredetileg önmagában látta el az egyházi funkciókat (i. m. 350—351. o.). Ennek megfelelően datálta is a két építményt: a székesegyházra vonatkozólag elfogadta a Gizella alapításáról szóló adatokat, a Szt. György-kápolna építését pedig Géza fejedelem korával hozza kapcsolatba (i. m. 351. és 370. o.). Ez a kronológiai sorrend a jelenlegi székesegyházra vonatkozólag helytálló. Láttuk azonban, hogy a X.—XT. századi székesegyháznak jóformán semmi köze sem volt a jelenlegihez, alaprajzából pedig egyetlen biztos pontot sem ismerünk. Ilyenformán könnyen elképzelhető, hogy a két építmény, amelyet egymástól függetlenül, eltérő meggondolások alapján mindketten nagyjából ugyanarra a korszakra kelteztünk, teljesen egykorú volt, és a legkorábbi székesegyház ugyanúgy pontosan volt keletelve, mint a Szt. György-kápolna rotundája. Bár ez nem vehető teljesen bizonyosra (az 1907ben megtalált talapzat Ádám Iván szerint „ugyanazon sorrendben" feküdt, mint a románkori templom pillérei), mindaddig, amíg újabb régészeti kutatásokkal nem sikerült a legkorábbi székesegyház fekvését tisztázni, a rotunda tájolásából nem lehet távolabbi következtetéseket levonni. 54 Ide tartozik még a 29. sz. is, amely azonban már másodlagos elhelyezésből származik. 53 E faragványokkal egy később megírandó, az átépítés, és ezen keresztül a második székesegyház építésének történetét is részletesen tárgyaló munkánkban fogunk foglalkozni. m Ádám 83, 84, 98. o. Album 74. t. 57 54—55. o. 5

" Korompay i. m. 139. o. Gyürky i. m. 382. o. m I. m. 139. o. Bár a fülke eredetiségét Ádám Iván megjegyzése is igazolja (104. o.), annyit mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy a köveket teljesen átfaragták, ha legnagyobbrészt nem is váltották ki őket. (i0 Bár Ádám ez esetben nem említi a lelőhelyet, előtte is, utána is olyan leleteket ír le, amelyek a támpillérekből kerültek elő. 61 Ádám 69. o. Album 14. és 16. tábla. 62 Ádám 88. o. Album 16, 26. és 28. t. Az 52. sz. falba rögzített része hiányzik, ami szintén arra vall, hogy a kő kiálló részét lefaragták, a falban levő része pedig a helyén maradt. K! Lelőhelyük a déli sekrestye barokk emeleti része (Ádám 74. o.). Az ablak kiszerkeszthető teljes szélessége 125 cm körül mozog. Aigner az újjáépítéskor a keleti szentélyablakot 148, a többit 119 cm szélesre méretezte (Veszprém, Püspöki levéltár, Székesegyház átépítésének tervanyaga, 129. sz.). Ha tehát megtartotta az eredeti méreteket, akkor töredékeink valamelyik oldalsó ablak mérművéhez kellett, hogy tartozzanak. 114 Csemegi J. : A budavári főtemplom középkori építéstörténete. Bp. 1955, 31—32. o., 40. ábra, 39—40. kép. 65 V. Mencl: Stredoveká architektúra na nitrianskom hrade. Nitra. Dejiny a umenia nitrianského zámku. Trnava, 1933, 87. o. (rajz) és 12—14. tábla. C5

/a A zólyomi plébániatemplom általam említett részletei tudomásom szerint közöletlenek. oo/b Sopron és környéke műemlékei. Szerk. Dercsényi D. (Magyarország műemléki topográfiája II/l.). Bp. 1956, 2, 360-361. kép. A hevederív alatt lecsonkolt féloszlopok mindkét mellékszentélyben ilyen gyámkőszerű tagozatban végződnek, a déli mellékszentély esetében azonban ezek valószínűleg a múltszázadi restaurálás számlájára írhatók. Az északi mellékszentélyben kétségtelenül eredeti az a példány, amely a „négyezeti" pillér északi oldalán helyezkedik el. Az oromzat és a háromkaréj vonala között kisebb térkitöltő elemek vannak, akárcsak Veszprémben. (Ezeknek az adatoknak a közlését Dávid Ferencnek köszönhetem.) d0 Csemegi i. m. 98. o. 07 Sopron és környéke műemlékei 402. o. (Csatkai E.) C7

/a D. Menclova: Hrad Zvolen. Bratislava, 1954., 34. és 38—39. o. A plébániatemplom datálását Menclova I. Lajos egyik oklevelével támasztja alá, amelyben a király megerősíti a Zólyomban addig csak szokásszerűen szedett borvámszedés jogát azzal, hogy a jövedelmet „pro fabrica et necessitatibus ecclesie parochialis" kell felhasználni. Menclova művében azonban az adat 1371-es évszámmal szerepel, míg Föglein A., akinek művére maga is hivatkozik, az oklevél regesztáját 1381-es dátummal közölte. 137