A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)

Jegyzetek 1 Korompay Gy.: Veszprém. (Városképek—műemlékek) Bp., 1956. 124—126. o. 2 Ádám I.: A veszprémi székesegyház. Veszprém, 1912. I. rész. (A továbbiakban: Ádám) '•> 1928/1907. sz. tétel. „Dr. Hornig Károly letétje. A régi székesegyház renoválása alkalmából összegyűjtött emlékek. 1. db római emlékkő. 1 db római párkánykő. 21 db román- és gótstílű épületkő ..." A székesegyházi anyag átadásáról hasonló lakonikus rövidséggel megemlékeztek a múzeumi jelentésben is: A veszprémvármegye múzeumi bizottság és múzeum egylet jelentése az 1907-ik évről. Veszprém, 1908. 10. o. 4 E feljegyzésre Német Péter volt szíves felhívni a figyelmemet. Azt a füzetet, amely a jegyzéket tartalmazza, Rhé 1913-ig vezette folyamatosan és bár itt-ott utólagos bejegyzések is szerepelnek benne, a jegyzéket a faragványok átadásával egykorúnak kell tekintenünk. Erre vall többek között a kövek csoportosítása is. A feljegyzések szövege a következő: ,,A székesegyház kövei. Dr. Hornig Károly őnmltsága ajándéka. 1. Római emlékkő (bántai homokkőből) álló férfialak térdképe (46x46x66) 2. Longobard stílusú oszlopfej, fehér mészkő (63x63x31) 3. Longobard párkánykő, 2 'A- motivum (44x44x23) 4. Ö-román párkánykő. Lesbosi chima (53x38x26) öt szemmel 5. Gótikus V

2 oszlopfej (44x24x29) 6. Gótikus szegélydísz vörös színezés nyomával (41x23x51) Az építkezési helyen 7. Longobard párkányszegély (64x43x27) Bástyán. 1. Rosetta vörös márvány festéssel 53x63x17 % 2. Román oszlopfő, egy bimbó törött, 44 magas 45 széles fehér homokkő (festés nyomával) 3. —,,— két bimbó törött (44x44) 4. Román oszlopfej darabja. Kemény mészkő (rajzzal) 5. Góth rosetta nyílás töredéke festéssel (ív 80 cm) 6. ,, ,, fehér homokkő legnagyobb méret 51 cm 7. ,, ,, ,, kis töredék 8. ,, féloszlopfej (támoszlop beépíthető) legnagyobb méret 60 cm (rajzzal) 9. Párkánykő (vörös homokkő) 41x29x32 10. Góth oszlopfej, fehér homokkő — fele törött, 8 szögű (egy lap hossz 18 cm) 11. Sarokkő (áthúzva: párkány) vörös homok mint 16. 45 cm 12. párkány fehér ,, 40 cm 13. ,, „ ,, 35 cm (rajzzal) 14. ,, ,, „ 33 cm 15. oszlop láb „ „ 43 cm 16. Mint 11. sz., 55 cm 5 A veszprémi székesegyház a barokk korban. II. k., 67—68. tábla. Veszprém, Bakonyi Múzeum könyvtára. (A továbbiakban: Album) (i Nem találtam meg a Rhé-féle jegyzék második csoportjából a 7., 11., 12., 15. és 16. számokat. A 12. sz. korábban eltűnhetett a többinél, mert egy régebbi ellenőrzés alkalmával már nem pipálták ki. 7 10., 58. és 59. sz. 8 Jegyzék, 2. csoport 7. sz. •' 13—28. SZ. 10 A múzeum szerzeményi naplójában 1907 után csak egyszer fordulnak elő a székesegyházból származó leletek (3052/1910. sz.: „3 ajtó, 1 ablak, 2 padoldal, 3 lakat, 1 vasrács, 2 díszítmény, 2 oszlopfej"), a megjelölések azonban nem elég pontosak ahhoz, hogy a felsorolt darabokat azonosítani lehetne. Annyi azonban bizonyos, hogy ez az, adat nem vonatkozhat az említett faragványokra. 11 31. és 32., ill. 47. sz. Bár a Szt. György kápolna a középkorban szorosan a székesegyház épülettömbjéhez csatlakozott, H. Gyürky Katalin frissen megjelent publikációja (Die St. Georg-Kapelle in der Burg von Veszprém, Acta Archaeologica XV (1963) 341-408. o.) szükségtelenné teszi, hogy a kápolna faragványaival itt foglalkozzam. Csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy az említett két oszlopfőtöredék közül a 32. számot Gyürky tévesen tekinti elveszettnek (i. m. 377. o.); ez a faragvány korábban a veszprémi Vármúzeumban volt kiállítva, jelenleg pedig a Szt. György kápolnában látható. Kiképzése teljesen megfelel a Gyürky által is közölt 31. száménak (i. m. 406. o. 2. kép), de annál valamivel töredékesebb. 12 A kő átadására vonatkozólag 1. a következő iratokat: Veszprém, Bakonyi Múzeum irattára, 118/1926; MNM irattára, 339/926. A faragvány 1939 óta a Szépművészeti Múzeum tulajdonát képezi (MNM irattára, 287/1939.) 1:1 Az Árpád-kori kőfaragóművészet első emlékei (A Magyarságtudomány tanulmányai. V.) H. п., én. n. 4—8. o. 1,1 Két darab szerepel Rhé jegyzékében, a harmadik múzeumba kerülését Ádám említi 70., 79., 157. o.; valószínűleg erre vonatkozik a szerzeményi napló 1731/1907-es tétele (máj. 4.): ,,V. Káptalan. Faragványos kő a régi székesegyház mellől." 13 Ádám 70. o. Ezt a darabot már Dercsényi is helyesen határozta meg: i. m. 5. o. '" Dercsényi i. m. 4. o. '• Mint ezt még látni fogjuk, a szóban forgó faragványt korábban ülőpadként használták. Ádám pedig a következőket írja róla: ,,E részletek legkiválóbbjai . . . egy másik, szélesebb párkányrészlet, melyet a múzeumba helyeztek már régebben." (157. o.) A 8. sz. fedőlapja egyrészt teljesen sima, másrészt jóval szélesebb, mint a többié (55 cm), tehát a kő kiképzése megfelel az adatoknak. Dercsényit valószínűleg Ádám idézett megjegyzése tévesztette meg, amikor a fennmaradt leghosszabb faragványt (10. sz.) kapcsolta ehhez az adatához. ,s Dercsényi a legutolsónak előkerült faragvány azonosításakor — akárcsak Ádám (108. o.) — az Album 81. táblájára hivatkozik (i. m. 5. o. 8. j.). Az Album azonban összesen 76 táblát tartalmaz és a képeken az említetten kívül egyetlen esetben sem fordul elő palmettás párkánytöredék. 19 Az előkerülés dátumai: átépítés előtt; 1907 május 10; szeptember 2; október 9; október 23-a után. (Ádám 70., 157., 107. és 108. o.) -' Veszprémvármegyei avar emlékek. (Közlemények Veszprémvármegye múltjából 2.) Veszprém, 1924, 25—26, valamint A veszprémi székesegyház régi kövei. Arch. Ert. XLII (1928) 231—234. o. 21 i. m. 5. o. 8. jegyzet. '" „Éppen most, hogy ezt írom, szeptember 2-án találtunk egy új bizonyítékot a régi bazilika létezéséről . . . előtűnt ismét egy igen szép párkánydarab, ugyanolyan motívummal, mint az előbbieken voltak és ugyanolyan fehér finom kőből." (157. o.) 2:1 Ádám 107—108. o. A fejezet utólagos megírására utal egyrészt a címe (Újabb leletek 1908-ból), másrészt az, hogy 1910-es események is szerepelnek benne. Ádám először október 9-i dátum alatt említ egy palmettás faragványt (október 9-ről ez az egyetlen adat), majd október 23-a után. („A következő napon találtunk az északi szentély-tám tetején még egy szép román párkánydíszt.") Az előbbi esetben nem említi a lelőhelyet, az utóbbiban pedig a dátumot. Könnyen lehet tehát, hogy tulajdonképpen egyetlen adat megkettőzéséről van itt szó. 2Í Ádám 70. o. jegyzet. 23 Ádám 157. o. Dercsényi, annak ellenére, hogy ezt az előkerülési adatot tévesnek minősítette, a lelőhelyek összesítésénél az Ádámnál szereplő lelőhelyet figyelembe vette. Ádám meghatározását azonban nem vette át egészen pontosan („a kereszthajó déli oldalán"), ami félreértésekre adhatott alkalmat (i. m. 5. o. 8. jegyzet és 7. o.). 2!l Vö. 23. jegyzet. Dercsényi itt sem egészen pontos („az északi támfal tetején", o. m. 5. o.). 136