A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)

A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése) I. Az elmúlt évben megkezdődött а Bakonyi Múzeum kőtári anyagának rendezése. E munka során igyekeztem minden, a faragványok provenienciájára vonatkozó adatot összeszedni és egyúttal a kőemlékeket a lehető legnagyobb részletességgel megvizsgálni. A kőtárrendezés eredményeinek közzétételét elsősorban az teszi indokolttá, hogy az anyag feldolgozása; túlment a raktári munka szempontjain és a faragványok igen jelentős része eddig ismeretlen volt a szakirodalomban. A múzeum középkori kőtári anyagának a gerincét azok az emlékek alkotják, amelyek különböző időkben a veszprémi vár területén kerültek elő. Legelső feladatomnak tehát az ide vonatkozó kérdések tisztázását tekintettem. E kérdéskomplexumon belül isi különleges jelentőséget tulajdonítottam azoknak a kőfaragványoknak, amelyek egykor a székesegyház építészeti kiképzéséhez tartoztak, minthogy a jelen pillanatban ezek szinte az egyedüli hiteles dokumentumok, amelyek az( építéstörténetre vonatkozólag némi felvilágosítást nyújthatnak. E tanulmány célja, tehát a faragvány oknak a székesegyház építéstörténeti problémáit is érintő feldolgozása. Figyelembe véve azt, hogy eredeti összefüggéseikből kiemelt faragványokról van szó, csak olyan építmények emlékeit tárgyalom, amelyekről semmiféle egyéb adat nem maradt fenn számunkra. A jelenleg is fennálló épületrészek közül csupán a gótikus szentély fennmaradt faragványaival foglalkozom, amelyekből visszaszerkeszthetők, illetve hitelesíthetők az eredeti részletformák. Már a munka, jellege is megkövetelte azt, hogy a faragványokról darabszám szerinti kimutatást készítsek, leltárkönyvi tételek formájában. A künynyebb áttekinthetőség kedvéért ilyen kimutatást, mellékelek e tanulmányhoz is (Függelék). A következőkben az egyes faragványok tárgyalásánál a Függelék megfelelő sorszámaira fogok hivatkozni. Meg kell említenem továbbá, hogy az emlékek részletes leírását csak abban az esetben közlöm, ha azokkal a korábbi irodalom még nem foglalkozott bővebben. A székesegyház építéstörténeti adataira vonatkozólag szeretnék Korompay György munkájára hivatkozni, aki e kérdés jelenlegi állásának rövid összefoglalását, adja.

1 A veszprémi székesegyház 1907 és 1910 közötti átalakítása során az összes barokk bővítéseket és több középkori falat lebontottak. A bontás anyagából származó középkori kőfaragványok javarészt a veszprémi múzeumba kerültek. Az eltelt fél évszázad folyamán azonban — néhány kivételtől eltekintve — feledésbe merült, hogy a múzeum gyűjteményében levő kövek közül melyek valók a székesegyházból. Ezért a munka első lépéseként azonosítani kellett a kőtárban jelenleg is fellelhető faragványokat azokkal, amelyeket az 1907-es munkálatokkal kapcsolatos dokumentumok említenek, illetve ábrázolnak. Az azonosításhoz felhasznált legközismertebb forrásmunka Ádám Iván veszprémi kanonoknak az átépítésről szóló leírása,

2 ez azonban túlságosan laikus ízű, zavaros és a részletekre kevéssé kiterjedő, úgyhogy e munka hiánytalanul történő elvégzését egymagában nem tette volna lehetővé. Nem nyújtott több támpontot a múzeum szerzeményi naplója sem, amelyből csupán annyit tudhatunk meg, hogy Hornig Károly veszprémi püspök 1907 december 31-én 23 darab, a székesegyházból származó követ (köztük két rómait) átadott a múzeumnak. Az egyes faragványok adatait a szerzeményi naplóba nem vezették be.

3 Szerencsérc előkerült azonban Rhé Gyulának egy feljegyzése, amelyben többek között darabonként felsorolta az átadott 23 faragvány!, megadta méretadataikat, és rövid megjelöléssel, helyenként rajzzal is meghatározta azokat/ E két írott dokumentum adatait kiegészíti és mintegy hitelesíti az a két fénykép, amely a székesegyház barokk kiképzését és az átalakítási munkálatokat megörökítő reprezentatív albumban maradt fenn, és a falakból kiszedett, illetve eredeti helyükről kiváltott kőfaragványokat ábrázolja.

5 (118—119. kép.) A felsorolt dokumentumok alapján az 1928/1907es szerzeményi napló-tétel 23 faragványa közül 115