Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Tóth István György: Misszionáriusok a 17. századi török hódoltság területén: a hódolt Dunántúl délszláv szemmel

évszázada török uralom alatt élő egyházmegyéjük ügyeibe, hanem olvashatjuk Don Simone beadványaiban, amelyekkel a Kongregációt bombázta - egy, az itteni viszonyokat jól ismerő és a török hatóságok előtt is tekintéllyel rendelkező férfiút bízzanak meg a hódoltsági egyház vezetésével. Aligha kell hosszasan bizonygatnom, hogy a mohácsi plébános ezúttal a saját püspöki ambícióihoz keresett indokokat. Ugyanakkor Don Simone szavai azt a meggyőződését is tükrözték, hogy a távoli Jászon, Pozsonyban, Sümegen stb. élő „száműzött" veszprémi, egri, váradi katolikus megyéspüspökök, akik életükben be nem tették a lábukat a hódoltságba, és egyházmegyéjüket, vagy legalábbis annak a török alatt élő részét, csak levelekből ismerték, nem alkalmasak a hódoltsági katolikusok irányítására és védelmére, sőt, beavatkozásaikkal csak kárt okoznak, mert gyanút ébresztenek a törökökben. Nem kevesebbről volt itt szó, mint az egész hódolt Magyarország sorsáról: a „száműzött" megyéspüspökök, akárcsak a magyar rendiség, csak ideiglenesen megszállt területnek tekintették a török vilajeteket, amelynek a belátható jövőben bekövetkező felszabadításában joggal lehet reménykedni. Don Simone levelei viszont a balkáni, a régóta az oszmán birodalomba bekebelezett területeken élő katolikusok szemléletét tükrözik: eszerint a török uralom olyan realitás, amellyel hosszú távon együtt kell élni, és a papok pedig a török hatóságok kegyét elnyerve szolgálhatják a legjobban az itteni katolikusok ügyét. A veszprémi püspök ekkor már évtizedek óta mindig Sümegen tartotta a székhelyét, és ez az immár sok évtizede tartó állapot azt eredményezte, hogy a tényleges székhelye alapján emlegették, így írt Don Simone is a sümegi püspökről, mert a veszprémi püspök a sümegi várba húzódott a török fronton fekvő, végvárrá lett székhelyéről. A keresztények helyzete a magyarországi hódoltságban gyakran attól függött, hogy ki volt éppen a vezíri címet is viselő budai pasa: a könnyen megnyerhető Murtezá vagy az „őskeresztény kort idéző" üldöztetést indító Dzsáfer? A török birodalomban mindent pénzzel és ajándékkal kellett elintézni. Don Simone kapcsolata a török hatóságokkal egyetlen folyamatos megvesztegetés: Akárcsak ellenfelei, a bosnyák kereskedők vagy a református papok, Don Simone is rendszeresen felkereste a török pasákat és az alsóbb rangú tisztviselőket, és sohasem ment üres kézzel. A pénzügyek iránt a magyarországi misszionáriusok közül leginkább érdeklődő Don Simone leveleiben részletesen felsorolja, hogy hányszor és mennyi pénzt vitt a török uraknak, a budai pasát pedig egy (nyilván török divat szerint varratott) selyemruhával ajándékozta meg. Ugyanak24