Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

S. Lackovits Emőke: A török díszítőművészet hatása az egyházi és a paraszti textíliákra Veszprém megyében

formát kaptak - Palotay Gertrúd szavaival élve - „európai szellem hatotta át őket", amely erősebb-gyengébb elváltozásokat eredményezett rajtuk, amelyeket a magyar hímzők végeztek el, jellegzetes stíluskeveredést is létrehozva. Összegzésképpen megállapítható, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület liturgikus textíliái nagyszámú és változatos mintakinccsel rendelkeznek, amelyek között a törökös magyar hímzésekre jellemző valamennyi sajátosság megtalálható. így például a tulipán, a szegfű, a forgórózsa, a gránátalma-változatok, továbbá a gránátalmának és a sarlós levélnek kisebb növényi részekkel - virágokkal, levelekkel - való kitöltése, valamint a virágszirmok karéjos széllezárása, de még az ívsoros minta is előfordul, közepében virágcsokorral. Megtalálható még e textilemlékeken a részarányos virágbokrok között magányosan álló fa, virág vagy csak a puszta levél. A paraszti hímzések alapanyagának az úrihímzéséhez viszonyított durvasága (házilag szőtt kender vagy pamutos kendervászon), a hímzőfonal vastagsága (festett szőrfonal vagy sodrott pamutfonal), a minták elrajzolása vagy csak a készítő által történő átfogalmazása és a teljes felület kitöltésére való törekvés ezeket a kompozíciókat egészen eltávolította az előképektől. A török vagy törökös motívumok többnyire aligalig észrevehetően vannak csupán jelen rajtuk, hisz a török hatások valamennyiükön csak közvetve érvényesülhettek. Határozott, vaskos formák jellemzik őket, díszítményeik pedig foltban elhelyezettek, amint ez a már közölt ábrákból is kitűnik. E fonalas munkák mintakincsét és a felületet beborító kompozíciókat alaposan megvizsgálva mégis megállapítható, hogy rajtuk ugyanúgy megtalálhatók a törökös mustrák és az elhelyezésben, elrendezésben megmutatkozó törökös megfogalmazások. Ilyenek a macskanyomosnak vagy farkasnyomosnak nevezett minták, amelyek a textília felületének többnyire 1/3-át beborítják és kizárják más díszítmények megjelenítésének lehetőségét. Ezek a hímzések a török brokátszövetek mintázatára emlékeztetnek. Nem elképzelhetetlen, hogy ezek szolgáltak a korabeli alkotóknak előképül (18. kép). Megtalálhatók e vászonhímzéseken a sarlós vagy fogazott levelek, általában virágszárakon elhelyezkedve. Előfordulnak ciprussorral elegyesen, de gránátalmával együtt is. Létezik olyan lepedővég, ahol a levelek belső széle karéjosan kiképzett és ezek fogják közre a gránátalmát, amint az a 14. ábrán látható. 74