Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

S. Lackovits Emőke: A török díszítőművészet hatása az egyházi és a paraszti textíliákra Veszprém megyében

módozata a csíkokra bontás. Általánosnak mondható az ábrázolásoknak az a fajtája, amikor a növényi elemeket más növényi elemekkel töltik ki, mint pl. a gránátalmát vagy a fogazott levelet. Ezeknek egyik módja az, amikor a sarlós levelek közé valamilyen virágot vagy termést zárnak, amint az a 18. század elejéről való több pápai, de más dunántúli úrasztali terítőn is látható, ahol a gránátalma került ide, némiképp eltávolodva ugyan az előképként szolgáló török terítők megfogalmazásától. Ugyanez az ábrázolási típus a paraszti hímzéseken is - így pl. a lepedővégeken ugyancsak kedvelt volt (15. kép). Tulajdonképpen ezekben az esetekben mindig egy nagyobb növény figyelhető meg, amely egy kisebbet zár be. Gazdag variációi egész Dunántúlról ismertek. Általános ábrázolásként szinte minden hímzett textílián megjelennek a nagy virágból kinövő apró, háromcsúcsú, hegyes levélvégek, amelyek a gránátalmák felső részén is megtalálhatók. Jól példázza ezt a balatonfüredi 17. század végi úrasztali kendő sarokmustrája (16. kép). Ugyancsak ezen alkalmazott jellegzetesség a virág belső részének karéjos kiképzése is. Gyakori a szögletesen fekvő „S" alak, s ez többnyire ismétlődni szokott. Paraszti hímzéseken szívesen alkalmazták széllezáró csíkként az egymást követő, fekvő „S" alakból álló mintasort, az ú.n. seses mintát. (17. kép). Az „S" alak maga is aszimmetrikus forma, s a primitív művészetekben általánosan megtalálható. Előfordulása gyakori a keleti népek körében, ami rendkívüli kedveltségét bizonyítja közöttük. Számunkra ez a minta ősiségét igazolja, amely mind az úrihímzésnek, mind a paraszti hímes vásznaknak mintakincsében egyaránt jelen lévő. A 18. század elejéről való balatonfüredi úrasztali kendő különösen merev sarokmintája egyetlen fekvő „S" alakból ágazik ki, ágain kétféle növényi elemmel, amelyeket, az árnyalást helyettesítendő, több színnel varrtak ki. A színezésről általában elmondható, hogy benne kevés török hatás érvényesült e textilféleségeken. A több színnel (arany, ezüst, színes selyem), árnyalás nélkül vagy a más színű kontúrral (barna, fekete) való hímzés a színezést hivatott helyettesíteni. A török textíliákra jellemző színgazdagságot azonban a törökös magyar hímzéseken nem talárjuk meg. A Veszprém megyéből jelenleg ismert református liturgikus textíliák csupáncsak e néhány török jellegzetességet mutatják fel, amelyek közül a formakincs bizonyult a legmaradandóbbnak. Mint a törökös magyar hímzéseken, úgy általában ezeken is jól látszik, hogy a virágok stilizáltak és megfigyelhető bennük némi merevség, bár mozgalmasabbak, hajlékonyabbak az eredeti török mustráknál. Szabadabb, kötetlenebb 73