Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Gelléri Gábor: Francia útleírások Magyarországról a hódoltság utolsó szakaszától a Rákóczi-szabadságharcig

nie: ez a meglátogatandó emberek, az elolvasandó könyvek és a megtekintendő látványosságok hármasa, ebben a preferencia-sorrendben. Ezek összessége révén lehet az utazás az, aminek lennie kell: az élet iskolája. Ám, amint majd ez e szövegből is kiderül, a 17. századra a Lipsiusféle utazási ideál - mindekelőtt Franciaországban - igencsak felbomlik. A tudományos utazások tartják a későbbiekben fönn a világ teljes megismerésének ideáját. Az elméleti szövegek eredeti célcsoportjának - az európai körutazásra induló ifjak - utazásaiban azonban gyakran a voluptas, azaz az élvezet lesz a meghatározó. Ez lesz az oka annak, hogy noha a 17. század vitathatatlanul komoly fellendülést jelent az utazások történetében, több neves gondolkodó, mindenekelőtt Franciaországban, de Angliában is, komolyan megkérdőjelezi azok hasznát és értelmét.

9 Az idézett szöveg egy klasszikus értelemben vett útleírás. Egyéni hangnemben íródott, és személyes elemeket is találunk benne. Formáját tekintve levelekből áll, ami a kor virágzó episztola-irodalmát szemlélve cseppet sem meglepő. Érdekes megnyilvánulásokat találunk benne az utazási leíró elemek között és azokon túl. Az utazási irodalomban gyakori, hogy a szerző egy valós vagy fiktív személyhez intézi leveleit. Itt ez a személy egy hölgy, Carite, akihez a magyarországi levél végén is fordul. A kötetben Carite portréja is szerepel, melyet annak társa, Daphnis készített. Daphnis portréját pedig - cseppet sem meglepő módon - Carite alkotta meg. Itt található még egy „portrait de l

'auteur par luimême " (a szerző portréja, saját maga által) című fejezet. Ez a barokkos a kor szalonjainak társasági-irodalmi játékait idéző - hangnem viszont igen ritka az utazási irodalomban. A könyv alcíme is erre a sajátos közegre utal: „kiegészítve több kis kalanddal és gáláns történettel". Mindemellett találunk más példákat is erre a „preciőz"-nek nevezhető ritka utazási műfajra. René Le Pays udvari költő és társasági ember

10 szintén levél formájú úti jegyzeteit egy bizonyos Caliste-hoz intézi, és kötetében szintén szerepel a „szerző portréja". Még egy elem közelíti Le Pays-t útleírásunk szerzőjéhez: mindketten hangsúlyosan katolikusok. Szerzőnk szavaival Magyarországon „mindenfajta szekta és eretnekség elfogadott. Lutheré közülük a legelterjedtebb".

11 A több párhuzamos elem okán már gyanakodhatnánk arra is, hogy esetleg Le Pays egy korábbi, anonim művével lenne dolgunk, de semmilyen más forrás így például Le Pays későbbi írásai sem tanúskodnak arról, hogy Le Pays járt volna Magyarországon. Ám a két szöveg stílusbeli hasonlóságait mindenképpen érdemes megemlíteni, mert ezek egy kivételes műfaj, a „preciőz" útleírás megnyilvánulásait jelentik. 36