Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Szabó Péter: Török-magyar együttélés a Balaton-felvidéken

is [így!] mívelem." - írta 1557. április 17-én Takaró Mihály. Majd ugyanő veti papírra a következő esztendő elején: „Azonközbe juta egy paraszt ember, monda az veszprémi bék az mezőn nyulászna, azt izente volna, ki mennék hozzá, szembe lennék vele. Én megizentem, hogy vendégeim volnának mostan szembe vele nem lehetnék sem akarok is lenni, az ő barátsága énnekem nem kell." Az Ungnad Dávid konstantinápolyi útjához kapcsolódó beszámoló általános érvénnyel mutat rá a keresztények részéről tapasztalt bizalmatlanságra. „Arról is tudunk, hogy keresztények és törökök egy szál kopjával találkoznak egymással, a törökök a keresztényekhez hitre, becsületre jönnek, isznak velük, a keresztények azonban nem szívesen lovagolnak a törökhöz, mert azok nem szótartók."

17 Amikor a török szavahihetőségét vizsgáljuk, föltétlen meg kell említenünk az újabb irodalom eredményeit a kérdéssel kapcsolatban. Engel Pál világított rá nemrégiben arra, hogy az 1444. évi váradi béke keresztény részről történő - megszegése a törököt feljogosította arra, hogy a jövőben egyetlen keresztényekkel kötött alkut se vegyen komolyan. Azt nem tudni egész pontosan, hogy a török történelmi emlékezet meddig tartotta számon a botrányos esetet, az azonban egészen biztos, hogy a Királyságban a hitvitázó irodalom nem hagyta elfeledni az esküszegést, s a katolikusok ellen az egyik legfőbb vádpont a váradi béke felrúgása volt. A vitákat nyomon követő magyarok tehát még a 17. században is fejben tarthatták a török megbízhatatlanságának eredetét. Kevés viszont a valószínűsége annak, hogy egy tihanyi vagy egy sümegi várkapitány hasonlóan ismerte volna az okokat. A török szavahihetőségéről mégis lehettek konkrét fogalmaik. Meglepő, hogy Ormányi Józsának, a sümegi várparancsnoknak milyen pontos hírei vannak Erdélyről, „János király fiának" hadmozdulatairól. Az információkat egy budai embere szolgáltatta, aki szegedi összekötőktől szerezte a még pontosabb híreket.

20 Ilyen hírhálózat mellett a Balaton-felvidékiek a legnagyobb valószínűséggel hallottak a Szegedhez közeli Temesvár elestéről, ahol a török újólag is bebizonyította, hogy megbízhatatlanságra megbízhatatlansággal válaszol. 1552 nyarán a hódítók szabad elvonulást ígértek a várat feladó Losonczi Istvánnak és embereinek, ám a kivonulásnál mégis lekaszabolták őket. Az égbe kiáltó gaztett egyértelmű megtorlásátjelentette az előző évi török sérelmeknek. Akkor a Lippát föladó Uluman bég és törökjei kaptak a keresztényektől szabad elvonulásra lehetőséget. Az adott szó ellenére azonban a magyarok a kivonulókra rontottak. Forgách Ferenc emlékirata pontosan alátámasztja az imént elmondottakat. Amikor a temesvári kivonulásnál kiderült a törökök 13