Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Szabó Péter: Török-magyar együttélés a Balaton-felvidéken

hanem a falusi bírók álltak. A falusi bírók egy-egy közösség többnyire legtehetségesebb emberei voltak, akik a falusi lakossággal és a környékkel kapcsolatos minden lényeges információval rendelkeztek. Ha a török gyorsan akart hírekhez jutni, általában őket vette elő s szép szóval vagy erő alkalmazásával kifaggatta a bírákat. Az egyik levélben arról olvashatunk, hogy a hegyesdi török vajda „a tapolczai bírót, [...] igen megverte buzogánnyal." Az atrocitás okát egy másik levélből tudjuk meg. Ez arról számol be, hogy a hegyesdi vajda most újabb bírót fogott, ezúttal azonban nem falusi bírát, hanem nemesit, azaz szolgabírát: Farkas Lukácsot. „Kit erőssen meg kénoztat, igen tudakozik az magyar hadon."

10 Elkerüljük azonban az igazságot, ha a falusi bírót csupán a törökmagyar együttélés szenvedő alanyaként láttatjuk. A falusi bírák gyakran töltöttek hivatalos követi szolgálatot a két fél viszonyában. Közülük valószínűleg többen megtanultak törökül. A tihanyi várkapitány a falusi bírót küldte 1558 elején a veszprémi béghez követségbe.

1 Bacsó Bálint bíró jól beszélhetett törökül, mert az előző évben tolmácsi feladatokat látott el a félsziget katonai parancsnoka mellett, aki a balatonendrédi törökkel tárgyalt. „Én is által mentem hozzá, ő is által jött én hozzám, Bálint bíró mindenütt velünk volt, úgy beszéltettem az [endrédi] vajdával" - írta Takaró Mihály.

2 Bálint bíró közvetítő, követi feladatai a családban örökletessé válhattak, mert fián keresztül tartotta a tihanyi várkapitány az összeköttetést a simontornyai béggel, s ami különösen érdekes, a balatonendrédi török katonai parancsnok is tőle várt híreket a simontornyai szandzsákból.

13 A török ügyekben járatos bírók gyakran tölthettek be kémszolgálatot is. Erre enged következtetni a sümegi várkapitány egy levele. „Az leveldi [városlődi] bíró hozta vala az hírt, hogy az passât Veszprimbe várják [...] hogy nilvábban megércsem az passa jütelét egy németvölgyi bírót Fej érvárra küldtem vala." 4 A Balaton-felvidéki kémektől elbúcsúzva okvetlenül fel kell tennünk magunknak a kérdést: a két fél közötti hírek csak közvetett módon kémek, hírszerzők, követek útján - terjedtek-e? Ha nemcsak ez volt a kizárólagos út, vajon milyen gyakorisággal találkoztak közvetlenül a magyar és a török katonai parancsnokok? Két találkozásról már tudunk: 1557 nyárutóján a tihanyi kapitány előbb állomáshelyén, majd Balatonendréden tárgyalt a török parancsnokkal. A további összejövetelekről azonban hallgatnak a források. Kilátásba helyezett találkozóról ugyan szólnak a levelek, ezeket azonban rögtön meghiúsítja a bizalmatlanság. „Én velem igen barátos ez az Koppány bég, enihánszor kéretett, hogy egymással szembe lennénk, de még az(t) nem mertem mívelni sem 12