Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Lichtneckert András: Veszprém város 1745. évi statútumainak eredete

foganatosítottak, de nem a város, hanem csak a vár területén, ahol vásárlásokkal, pereskedésekkel, a földesúri elővásárlási jog gyakorlásával

31 valóban érvényesülhetett a központi akarat, aminek az eredménye lett a veszprémi vár barokk épületegyüttese. A vár területén kívül nem érvényesült, mint ahogyan a magyarországi barokk nem is hozott létre barokk szerkezetű városokat, legfeljebb városmagokat. A 18. század első felében a város földesurai a saját birtokukban lévő ingatlanokon kívül csak korlátozott módon gyakorolhattak építési vagy építésrendészeti hatóságot, ilyen ügyekben statútumokat sem adhattak ki, mivel a városi önkormányzat abban a jogainak a csorbítását látta volna. Az 1745. évi statútumok kiadása idején már készülődött az összecsapás az önkormányzati jogok ügyében a város és földesurai között. Mint sok más, a város és földesurai közötti jogviszonyt érintő kérdésben, úgy az építési hatóság gyakorlásában is egyetlen polgár ügye indította el a bírói vizsgálatot. A királyi ítélőtábla hites jegyzője 1746. június l-jén tanúkihallgatást végzett Oroszi Márton ügyében, akinek az épülő házát a püspökség tiszttartója, Vukovics Ferenc megkísérelte lerontani az embereivel.

33 Másnap 36 tanút kihallgattak a veszprémiek jogait érintő hét kérdésben, melyek közül a második így hangzott: „Tudj a-é s emlékeziké a tanú, hogy Veszprém várossában, mint egyéb privilegialis helységekben, mindennek szabad volt mindenkor házat, majort s egyéb épületet is tenni és a fundusokat nem más, hanem egyedül a nemes városi magistratus mutatta ki mindennek?" Id. Esterházy Ferenc gróf és megidézett társainak többsége azt vallotta, hogy Veszprémben minden embernek szabad volt házat, majort és más épületeket emelni, „ha annak való helyet a város bírájátul, vagy annak előtte, méglen bíró helyében kapitánnyá volt a városnak, attul megkérte." Bíró Márton idejében elkészült a város lakóinak utcák szerinti (Varga utca, Kádártai sorompó utca, Bohém völgye, Kűhányás utca, Vásárállás utca, Nagy másként Piarci utcza, Vár, Horgas utca, Vámosi sorompó utcái, Hosszú utca) jegyzéke, de a városi tanács merev elutasítása fogadta a püspöknek a városi ingatlan-nyilvántartás szempontjából egyébként üdvös intézkedését az utcák, házak, telkek mérnökkel (matematicus) való felméréséről, mivel az adóztatástól és ellenőrzéstől tartó város nem kívánta egy pontos nyilvántartás elkészültét: „ha azon delineatio megengedtetnék, nagy kárát és majd utolsó nyomorúságát tapasztalhatná jövendőben a város."

35 Ha ez nem így lett volna, s egy központi akarat rajzasztal mellől irányíthatta volna a város kiépülését, akkor Veszprémben a városszerkezet bizonyára más képet mutatna. A 18. század közepén 124