Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Lichtneckert András: Veszprém város 1745. évi statútumainak eredete

voltak Veszprémben. A város jegyzőkönyvei szerint 1716-ban a „görögökön" kívül két zsidó kereskedő (Léb Jakab és Salamon) is lakott Veszprémben, az előbbiekkel négy, az utóbbiakkal két boltra kötött szerződést a város. Igazi kereskedő kevés volt a városban, 1747-ben az adózó lakosság összeírásakor mindössze kilenc kereskedőt jegyeztek fel, a nevük alapján közöttük három „görög" és hat német származású volt. A piaci és a vásári forgalom mégis élénk volt Veszprémben, mivel jóformán mindenki kereskedett valamivel: gabonával, borral, sörrel, élelmiszerekkel, nyersanyagokkal, állatokkal, sóval és a céhes ipar termékeivel. A statútumokban foglalt szabályozás azért szegényes az iparosok és a kereskedők tekintetében, mivel az ő ügyeikben több hatóság is jogosult volt rendelkezések kiadására. A céhek önkormányzattal bíró testületek voltak, működésükbe ritkán avatkozott bele a földesúr vagy a városi hatóság. A szabályozás így elsősorban a piaci és vásári renddel és a lakosság egyik alapvető jövedelemforrásával, a borkiméréssel foglalkozott. A püspök 1715-ben a veszprémi vásárra összesereglő és a helyfoglalás miatt civakodó süvegkészítők között, a város 1718-ban a mázas cserépedénnyel is kereskedő fazekasok között teremtett rendet. (Függ. 3. és 6.) Az ár- és bérszabások vagy limitációk a vármegye hatáskörébe tartoztak. A mészárosok egy alkalommal a káptalan és a városi nemesek és polgárok előtt kötelezték magukat a szabott húsár és minőség megtartására. (Függ. 9.) 1714-ben és 1715-ben a vármegye a törvények által elrendelt budai vagy pozsonyi mértékek hitelesítéséről, a gabona és a bor áráról határozott.

1 (Függ. 2. és 4.) A statútumok 9. pontja a köztisztasággal, all. pontja az állattartással, a 12. pontja a legeltetéssel foglalkozott. Veszprém, a városban gyakorolt sokféle kézműipar ellenére is, alapjában véve agrárjellegű település. A bortermelés és a köztisztaságot, közrendet veszélyeztető állattartás fontosabb tényező a lakosság megélhetésében, mint a kézművesség, s ez tükröződik a városképen is. Veszprém sáros utcáin szabadon kóborolnak az állatok, a szemetet kihányják az utcára, a trágyáié elszennyezi a kutakat, a város közepén szemétdomb éktelenkedik. Mindez bűzt és igazi középkori hangulatot áraszt, állandósítva a járványveszélyt. Éppen ezért ezekben az ügyekben 1714-ben és 1718-ban a káromkodók büntetésével és a szegődségi idő megállapításával együtt két rendelkezést is a város jegyzőkönyvébe iktattak. (Függ. 1. és 5.) Az 1718. évi rendelkezés publicatio, ezért a nemesi vármegye által kiadott körlevélről vagy kurrensről lehet szó, mivel azokat szokták ebben a formában bejegyezni a város jegyzőkönyvébe. A köztisztaság kérdésével foglalkozott az 1727. 120