Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Lichtneckert András: Veszprém város 1745. évi statútumainak eredete

Veszprém város statútumait szokás szerint a város piacterén trombitaszó vagy dobszó elhangzása után nyilvánosan és élőszóval (palám et publice) hirdették ki. Az 1748. évi statútumokat - a bevezető szöveg szerint- minden év Szent György napján, tisztújításkor szándékoztak kihirdetni, így jártak el a 18. század második felében a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken is, ahol minden esztendőben a Szent György-napi tisztújító gyűlésen a hegy népe előtt felolvasták a hegytörvények szövegét. Az 1745. évi statútumok első pontja az istenkáromlást büntette. A város jegyzőkönyvében két alkalommal jegyeztek fel erre vonatkozó rendelkezést. Az első 1714. május 13-án kelt, s Perczel Tamás városi főbíró parancsára hirdették ki, a káromkodót első elkövetésnél egyszeri, második elkövetésnél kétszeri megcsapatással, harmadszori elkövetésnél kővel való agyonveretéssel büntette. (Függ. 1.) Később, 1714. december 9-én, ugyanezt vármegyei rendelkezésként is kihirdették, lényegében ugyanazzal a szöveggel, csupán az egyszeri megcsapatást ötven, a kétszeri megcsapatást száz pálcaütésben pontosítva. (Függ. 2.) Az istenkáromlók megkövezése ebben a korban nem számított kirívó büntetésnek, mivel a teremtő, mindenható isten szidalmazása, a teremtésbe vetett hit megkérdőjelezése - kutya teremtette stb. kifejezésekkel a legsúlyosabb bűnök közé tartozott. Törvényeink közül az 1563. évi 42. te. a teremtő istent, a keresztségét és a lelket s egyéb hasonlókat káromlókat első ízben vesszőzéssel, másodízben pálcázással, harmadízben a gyilkosokra és más gonosztevőkre megszabott büntetéssel sújtotta. Ehhez a drákói szigorhoz képest igazán enyhe büntetés volt az 1745-ben kiszabható pénzbírság, amit a szegény ember 20 pálcaütéssel megválthatott, ellenben a nemest nem lehetett pálcázni. Az 1745. évi statútumok 2. pontjában a vasár- és ünnepnapokon

9 való piaci és bolti árusítás rendjét szabályozták, a 10. pontjában pedig megtiltották, hogy az árukat a városon kívül megvegyék és a városban drágábban eladják. Országos törvényeinken kívül e két rendelkezés közvetlen forrása a veszprémi nemesek és polgárok által megalkotott 1733. évi városi statútumok első három pontja, amelyekhez még egy negyedik is csatlakozott a céhes mesterek és legények gyűléseit követő dombérozás idejének meghatározásáról, magyarul egy csendrendelet. (Függ. 12.) A céhes és kereskedő Veszprémet mutatják ezek a rendelkezések, utalnak a gabonakereskedelem jelentőségére, ami a 18. század végére Veszprémet a dunántúli városok élvonalába emelte. A vásárbírákat eredeti feladataikat végezve látjuk, amint a piaci rendre ügyelnek, és annak megsértőire kiszabják a bírságokat. A piaci kofákon kívül kalmárok, boltosok is 119