Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Lichtneckert András: Veszprém város 1745. évi statútumainak eredete

tait és statútumait, amelyek alapján megalkották az újakat, néha szó szerint kölcsönözve a régiekből. A 13 pontból álló statútumok első és második pontját az erkölcsi rend, a jámbor magaviselet védelmében, a bűn és a gonosz távoltartása miatt fogalmazták meg, a kereskedés szabályozása itt csak az istentisztelet idejére vonatkozott. A 3-4. pont a gonosztevők, idegenek, csavargók ellen foganatosított rendszabályokat tartalmazza, az 5-8. pont a természeti erők, főleg a pusztító tűz és víz elleni védekezést tárgyalja. A többi pont a mindennapi életben, a városi háztartásokban, gazdálkodásban, kereskedelemben, állattartásban és az irtásföldek használatában megtartandó szabályokat taglalja. A statútumok megszövegezői így a keresztény erkölcs védelméből kiindulva fokozatosan bocsátkoztak bele az evilági élet szabályozásába, a földi dolgok taglalásába. A történeti hűség tiszteletben tartása, az 1745. évi statútumok jelentősége és a statútumok eredetének kérdése indokolja a szóban forgó történeti forrással való foglalkozást. A városi és a vármegyei önkormányzat története szegényebb lenne, ha megfosztanánk őket e fontos rendelkezések szerzőségétől. Jelen közlésünkben kívánjuk bemutatni a statútumok forrásait, egyúttal bizonyítani azt, hogy azok nem Bíró Márton püspöktől származnak, hanem a Rákóczi-szabadságharc utáni vármegyei és városi jogszabályalkotás eredményeinek összegzéseként születtek meg. Mindenekelőtt az eredeti szöveget közöljük.

4 Veszprém városának statútuma, 1745. november 15. Az 1745. esztendő november havának 15-dik napján Veszprémben, azon névvel nevezendő tekintetes nemes vármegyében lévő mezővárosban, nagyméltóságú és főtisztelendő padányi Bíró Márton uram őnagysága, Isten és az apostoli széknek kegyelméből veszprémi püspök és azon néven nevezendő tekintetes nemes varmegye örökös főispánja (címeivel), méltóságos báró nagyszarvai Babocsai Ignác őnagysága, főtisztelendő Orosz Pál, ezen tekintetes nemes káptalannak nagyprépostja, tekintetes nemes nemeskéri Kiss Sándor, megírt nemes vármegye táblabírája, vizeld Talján Gábor fő-, Perezel Imre vicebírája, Kajári Ádám, Miskei János, Hompasz György, Szentmiklósi Zsigmond esküdtjei, nemkülönben Szabadi Antal várasi bíró, Pillik Mátyás, Bankó Ferenc, Győri István esküdtek, úgy több érdemes nemes és várasi rendek jelenlétében ez alább megírt pontok az városnak javára és az közönséges jónak elölmozdítására, az jó rend megtartására s állandóságára egyenlő akarattal illyenképpen tétettek és rendeltettek: 115