Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Lichtneckert András: Veszprém város 1745. évi statútumainak eredete

Lichtneckert András VESZPRÉM VÁROS 1745. ÉVI STATÚTUMAINAK EREDETE Közismert, hogy a történeti kutatás milyen nagy figyelmet szentel a vármegyei, városi statútumok, falutörvények, hegytörvények, céhartikulusok felkutatásának és azok közzétételének. A helyi önkormányzatok jogszabályalkotó tevékenységének értékes termékeivel csak az a nehézség, hogy a végterméken kívül rendszerint semmi sem maradt fenn, amiből az eredetükre és a forrásaikra következtethetnénk, és a kialakulás folyamatát nyomon követhetnénk. A legtöbb esetben be kell érnünk azzal, hogy a közösség elöljárói az ország törvényei és helységük régi szokásai alapján alkották meg őket. E dolgozat tárgyát képező 1745. évi veszprémi statútumok, mai kifejezéssel szabályrendeletek, kivételt jelentenek ebben a tekintetben. Veszprém város településtörténetének kutatója egy fejezetet szentelt e rendelkezések tárgyalásának. Felismerte, hogy 1745-ben nagy horderejű szabályozás történt a városrendezés, közrend, köz- és tűzbiztonság, köztisztaság, gazdálkodás és kereskedelem ügyeiben. A rendelkezéseket Bíró Márton püspöknek tulajdonította, a városrendező központi akarat megtestesítőjének állítva be őt, aki a közjó érdekében ilyen kérdésekkel is foglalkozott. Ebből az előfeltételezésből kiindulva, nagy ívű történet kerekedett Bíró Márton alakja köré, ami nem az 1740-es, hanem az 1970-es évek viszonyaira épül, a városrendező központi akarat érvényesítésének friss élményét akaratlanul is visszavetítve két évszázaddal korábbi állapotokra.

2 Padányi Bíró Márton a 18. század meghatározó szereplője, aki aligha szorul rá arra, hogy érdemeit ilyen módon szaporítsuk. Kezdeményező szerepe az 1745. évi statútumok megalkotásában valószínűsíthető, hiszen már püspökké szentelésének és főispáni beiktatásának évében szakított időt arra, hogy személyes közreműködésével is előmozdítsa egyházmegyéje székhelyén a civilizált viszonyok megteremtését. Ezzel együtt Veszprém város polgárságát és annak önkormányzatát sem szabad olyan ügyefogyottnak tartanunk, hogy ne lett volna képes intézkedéseket hozni a város rendje és lakóinak biztonsága érdekében. Igaz, a 113