Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Molnár Antal: A Veszprémi Egyházmegye a török hódoltság idején

a királyhoz a Podmaniczkyak, a Choronok, Paksy János, Török Bálint és számos társuk foglalásai és pusztításai miatt, gyakorlatilag semmit sem értek el. A királyt és a kamarát az egyháziak panaszainál sokkal jobban érdekelte a török elleni védelmi rendszer finanszírozása, ezért a még épen maradt püspöki és káptalani birtokokat a tihanyi, majd a veszprémi kapitányoknak adta bérbe.

4 Veszprém végvárrá válása után az egyházi élet ellehetetlenült a városban. A püspökök az 1530-as évek végétől kezdve a védettebb Sümegre tették át székhelyüket, és ott is maradtak a török hódoltság végéig. A káptalan tagjainak nagy része szintén ebben az időben a biztonságosabb Egerszegre húzódott. A török veszély növekedésével, 15431544 folyamán a székesegyház és a káptalan ingóságait Sümegre és Sopronba menekítették. A káptalan számára a kegyelemdöfést Veszprém 1552. évi eleste adta meg: a várba benyomuló török katonák négy kanonokot megöltek, hármat pedig fogságba hurcoltak, közülük csak kettő szabadult ki később. Az életben maradt kanonokok Egerszegen húzták meg magukat, a káptalan pedig csak nyolcvan év múlva, 1630-ban települt vissza Veszprémbe.

5 A 16. századi veszprémi püspökök - az ország többi főpapjához hasonlóan - alig törődtek egyházmegyéjük vallási helyzetével, sokkal inkább a török elleni küzdelmekkel, az országos politikával és birtokaik védelmével voltak elfoglalva.

6 Nem sokat tartózkodtak Sümegen, s ha mégis, abban nem telt sok örömük. így ír erről Bornemissza Pál püspök Nádasdy Tamáshoz 1551-ben: „...nincs itt semmi, ami örömömre szolgálna. A ház semmit sem ér, a lakások vigasztalanok, élelemhiánnyal küszködöm, Isten a tudója, mennyire nincs pénzem. A kevés aranyamat részben elzálogosítottam, részben elköltöttem, Bécsben és Pozsonyban 72 3. kép Forgách Ferenc püspök (1588) (Olaj, vászon arcképe a veszprémi érseki palotában)