Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Molnár Antal: A Veszprémi Egyházmegye a török hódoltság idején

Molnár Antal A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE A TÖRÖK HÓDOLTSÁG IDEJÉN /. kép Szalaházy Tamás püspök (1516) (Olaj, vászon arcképe a veszprémi érseki palotában) A veszprémi püspökség egyike a Szent István által alapított tíz egyházmegyének, területe a középkor folyamán Veszprém, Zala, Somogy, Fejér és Pilis vármegyékre terjedt ki; székhelye, Veszprém pedig a Dunántúl egyik legjelentősebb egyházi és kulturális központja volt. Az egyházmegyét a 16. században a török előrenyomulás két részre szakította: Somogy, Fejér és Pilis megyéket a hódítók szinte teljes egészében elfoglalták, míg Zala és Veszprém megyék részben török, részben magyar fennhatóság alá tartoztak. Veszprém maga is végvár lett, amely összesen négy alkalommal (ebből kétszer hosszabb időre) török kézre került. A veszprémi egyházmegye tehát az Oszmán Birodalom és a királyi Magyarország határvidékévé vált, és ennek következtében a püspökség területét a várháborúk, illetve a hivatalos béke idején is gyakorta fellángoló végvári csetepaték és portyák 150 éven át rendszeresen érintették. A pusztulás természetesen a katolikus egyház intézményeit sem kerülte el, a hódoltsági peremvidékekre oly jellemző állandó háborús feszültség pedig az egyházi élet helyreállítására tett kísérleteket szinte teljesen lehetetlenné tette. Az alábbiakban ennek a kényszerpályának három momentumára szeretnék rámutatni. Először is: milyen okoknál fogva és milyen ütemben pusztultak el a katolikus egyházi struktúrák az egyházmegye területén a mohácsi csatavesztést követő évszázadban. Másodszor: milyen mértékben sikerült helyreállítani az egyházi intézményeket a püspökségnek a Habsburg országrészhez tartozó 70