Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Varga J. János: Kara musztafa 1683. évi hadjárata és Veszprém

az ő emberei is serényen forgolódtak. Azután a végvárak szétfutott hadinépe kezdett ocsúdni. Szilahtártól tudjuk azt is, hogy a visszatért magyarok itt-ott elkergették a török-kuruc őrséget, mire a nagyvezír dühében kivégeztette Veszprém és Pápa török parancsnokait.

33 A következő napokban is érkeztek elszórt hírek a végbeliek vállalkozásairól. Perneszy János Lenti-i kapitány arról tudósította Batthyány Kristófot, hogy a szécsiszigeti meg a Lenti-i legények 13 törököt fogtak, köztük a kanizsai janicsár agát, aki - miként mondják - „Kanizsában [a] harmadik személy "

M Babócsay Ferenc ismét Veszprémből jelentkezett szeptember 24-én, s büszkén újságolta Draskovichnak, hogy emberei 26 palotai és székesfehérvári törököt levágtak, hatot elevenen elfogtak, közöttük a palotaiak színe-javát, olyanokat, hogy „... az várból sem szedhettünk volna válogatva is jobbakat".,

35 A kurucokat sem kímélték: az egerszegiek elragadván bizonyos Nagy-Mihályi Ferenc javait, Batthyány Ádámtól kértek engedélyt a portékák kótyavetyéjére, „mert hiszen az érveltek a királyhü katonák - kuruc volt. "

36 A nádor szeptember végén újra gyűjtötte volna a hadakat, de a nemesség nem mozdult. Csak néhány erősség, főként Győr és Veszprém környékén hallatszott a végváriak fegyverzörgése, de ők is húzódoztak attól, hogy a nádor szándéka szerint átkeljenek a Dunán Alsó-Magyarországra és csatlakozzanak a visszavonuló Thökölyt üldöző császári alakulatokhoz. Esterházy János azt javasolta, hogy ő és a nádor működjenek inkább a Dunántúlon, vagy szegődjenek az Esztergom ostromára készülődő szövetségesek nyomába.

37 A huzavona kedvezőtlen .visszhangot váltott ki az ausztriai kormánykörökben. Radoscsics Ferenc, Batthyány Kristóf hites embere számolt be erről, miközben a hűtlenségbe esett két Batthyány amnesztiája ügyében serénykedett Linzben. Október 26-án, két nappal Esztergom kapitulációja előtt írta: „Nagy csudálkozással és rossz emlékezettel vannak itt sokan az egész magyar nemzet felöl, hogy csak a sok gyülekezetit várják egymásnak, azonban nem igen sietnek oda, az hol ellenségnek köllene ártani. " 8 Az országlakosok többségét lelkesedés helyett inkább a kivárás jellemezte és a kétkedés, amit Trencsén megye főispánja így vetett papírra szeptember 27-én: „Századik része sem igaz annak, akit mind győzhetetlen török császár ereje, mindpeniglen urunk Őnagysága [Thököly Imre] fényes tábora felöl hamisan költöttek". A nagyvezír csak azért vonult el Bécs alól - vélekedett a levélíró -, mert a budai pasa elárulta, de őt megfojtatta és visszatért Bécs alá, „ ...sőt, ami nagyobb, maga a török csá02