Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Varga J. János: Kara musztafa 1683. évi hadjárata és Veszprém

hadsereg felvonulására építette politikáját, mert az a törekvés vezette, hogy területileg korlátozott fejedelemségét a török védnöksége alá helyezett Magyar Királyság fölötti uralommal cserélje fel, hiába hárította el magától a királyi címet Fülek alatt 1682. szeptemberében. Ezért és mert hitt a Porta katonai fölényében, meg a gyors döntés szükségességében, csatlakozott a nagyvezírhez. Ugyanakkor a pusztítás elkerülése érdekében szerette volna, ha az oszmán hadak csak rövid ideig tartózkodnak Magyarországon, és azt maga hódoltatja meg. Kiáltvánnyal fordult tehát az eszéki táborból a főurakhoz, a vármegyékhez és a városokhoz, továbbá a várak őrségéhez, és értésükre adta, hogy miért helyezte magát a török oltalmába. Hivatkozott a régi magyar uralkodók példájára, akik nem kaptak segítséget a keresztény fejedelmektől a török ellen, s a Habsburg királyra, aki megsértette a rendi jogokat és nem orvosolta sérelmeiket. A veszprémi és más praesidiumokhoz június 15-én intézett levelét még a következőkkel toldotta meg: A győzhetetlen török császár kész a magyar haza megbántódásának megorvoslásában és hajdani szabadságának helyre állításában mindent elkövetni. Ő, a győzhetetlen császár kezénél lévő athnaméja szerint, véghez vitte azt, hogy azok, akik hűségére állanak, „protectió"-]a alatt személyükben és javukban „conserváltassanak". Barkóczy Ferencet, Szepessy Pált és Szalay Pált küldi arra a földre, hogy az úri, főnemesi és minden egyéb rendeket még a győzedelmes erőnek oda való érkezése előtt hűségére ^W-4^ 2. kép Gróf Esterházy Pál nádor 1684-ben (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka) 56