Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Dávid Géza: Török uralom Veszprémben (1552–1566)

12 HEGYI Klára: „Aranyásó szpáhik" a királyi Magyarországon. A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv BENDA Kálmán 80. születésnapjára. Szerk: GLATZ Ferenc. Budapest, 1993, 103-111. 13 BOA, Kepeci213, p. 9. 14 BOA, Kepeci215,p. 47. VELICS Antal-KAMMERER Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. II. Budapest, 1890, 258-259 (továbbiakban VELICS-KAMMERER, II.). 16 A Podmanini Podmaniczky család oklevéltára. V. Szerk: LUKINICH Imre. Budapest, 1943, 42-43, No. 22 (továbbiakban A Podmanini Podmaniczky család okfe

1

vHláhiQ.LER József: A törökkori Veszprém. Veszprém, 1986, 60. 18 KOMÁROM Y András: Magyar levelek a XVI. századból. II. közlemény. Történelmi Tár 1907, 397 (továbbiakban KOMÁROMY, 1907). 14 Uo., A Podmanini Podmaniczky család oklevéltára V, 63, No. 36. 21 KOMÁROM Y, 1907,401. 22 KOMÁROMY, 1907, 425. Jó szemmel figyelt fel az ügy érdekességére VERESS D. Csaba, aki két munkájába is beleszőtte ezt az epizódot: Várak a Bakonyban. Budapest, 1983, 76 (továbbiakban VERESS, 1983), illetve VERESS D. Csaba-SIKLÓSI Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa. Budapest, 1990, 87-88. 23 Arszlán bég ekkor mohácsi szandzsákbégként szolgált. Legkorábbi török adatom 1558. március 13-án tünteti fel öt ebben a funkcióban (BOA, Kepeci 216/a, p. 131), de a jólértesült Takaró Mihály már 1557. szeptember 18-án tudta, hogy „Pécsett (az elnevezés mögött a Mohácsi szandzsák rejlik) Oroszlán beknek sáncsokságot attak" (KOMÁROMY, 1907,401). 4 Véli bég nagy valószínűséggel ekkor még mindig székesfehérvári bégként tevékenykedett. 1556. április 9-én már kétségkívül ezt a posztot bírta: BOA, Mühimme defteri 2, p. 58, No. 533 (?). Ugyanitt találjuk őt 1557 február végén is: A Podmanini Podmaniczky család oklevéltára. V, 42, No. 22. ь Istanbul, Topkapi Sarayi Müzesi Arsivi, E. 2142. Az iratot kisebb hibákkal kiadta iSMAiL HAKKI UZUNÇARÇILI: Sancaga çikarilan Osmanli sehzadeleri. Belleten XXIX/156. (1975), 674-675. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy Bajezid fö támogatója és szószólója anyja, Hurrem volt, a datálatlan beterjesztést ez utóbbi halálát megelőző időkre keltezte. Minthogy azonban az egyes számú szultán-feleség 1558. április közepe táján eltávozott az élők sorából, ez a feltételezés elesik. Az látszik elfogadható magyarázatnak, hogy anyja halála után a sehzáde nem érzékelte rögvest lehetőségei megcsappanását, s ezért küldött még pár hónappal azt követően is határozott hangú kívánságlistát az udvarba. 26 FEKETE Lajos-KÁLDY-NAGY Gyula: Budai török számadáskönyvek. Budapest, 1962,321. 27 VELICS Antal-KAMMERER Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. I. (1543-1635), Budapest, 1886, 149. 28 Krafft 284, ff. 616v, 618v. A három, fent idézett korábbi tímár-birtokot változatlan összetételben adták ki újra (maga Veszprém is a korábbi különös módon szerepel), annyi különbséggel, hogy nem a teljes értéket kapták a megnevezettek, hanem ketten 6666, egy valaki pedig 6 ezer akcsét. A maradékot másoknak juttatták, amint az az egyik 1334 akcsés részlettel még a rúznámcse lezárása előtt megtörtént (Uo., f 622r). Fontos megjegyezni, hogy mindannyiszor üresedésre hivatkoztak, ami virágnyelven azt jelezte, hogy a béget leváltották. 2b