Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Dávid Géza: Török uralom Veszprémben (1552–1566)

vezették be a budai rúznámcséba Mehmed, veszprémi bég nevét. Csakhogy a birtokainak felsorolása utáni, később kihúzott részben egy másik dátum is található, amelyik eltérő megvilágításba helyezi a kérdést. A vonatkozó, kissé nehézkes szöveg így hangzik a megfelelő kiegészítésekkel: „Az említett szandzsák a nevezettnek 200.000 akcsényi hászokkal a Beszpremi szandzsák (sic!) adatott. Minthogy [erről] a 959. év redzseb [havának] középső harmadában (1552. július 3-12.) [kelt] nemes parancsot mutatott be, [majd] bemutatott egy - év - [kelt] nagyúri parancsot [is, mely úgy rendelkezett, hogy mivel] a korábban birtokában lévő ziámetjéből a Kajár és Kenes[e] nevű falvakat [a korábbi összeghez képest] 3-3 ezer akcséval magasabb összeggel fogadta el, a székesfehérvári szandzsákbég húszaiból pedig 60.000 akcsényi hászokat 120.000 akcse [értékben fogadott el, s ezért ezzel az összeggel] adassék ki tezkeréje... (további részbirtokok felsorolása után), [ezért] a nagyúri berátra [felterjesztetett]"

9 Nem megyek most bele a részletekbe, de a hasonló bejegyzések százainak ismeretében bizonyossággal állíthatom, hogy a szövegben kiírt dátum azt az időpontot jelzi, s ezért tettem utána a [kelt] szót, amikor a szultán, elvi szinten minden állás és birtok osztogatója, kegyben méltóztatta részesíteni egyik érdemtelen szolgáját. Ebből következik, hogy az első veszprémi bég hivatalba kerülésének dátumául az 1552. július 3-a és 12-e közti napok valamelyikét kell elfogadnunk. Az imént idézett szövegrészből az is kitetszik, hogy Mehmedet nem a központból küldték Veszprémbe, nem is egy már több poszton bizonyító béget mozdítottak arrébb, hanem a helyben szolgáló szpáhik jobban dotált csoportjából, azaz a ziámet-birtokosok közül választották ki őt a frissen kialakított közigazgatási központ élére. Magyar területeken kevés hasonszőrű társa kapott efféle magas megbízatást (azok is többnyire ugyanilyen nehéz, még nem konszolidált helyzetben

10

). A javadalmak felsorolásából korábbi jövedelmei is kikövetkeztethetők, s azok - a maguk 38.150 akcséjával nem mondhatók különösebben magasnak (az e kategóriában normálisan 100 ezer, esetenként 300 ezer akcséig is felmenő

11 felső és 20 ezer akcsés alsó határhoz képest), legalábbis ahhoz kevésnek tűnnek, hogy élvezőjük esélyes lehessen a bégi pozícióra. Mint látjuk, az oszmán államvezetés nem ismert lehetetlent... A kinevezésekor neki juttatott birtokok egyik érdekes sajátossága, hogy a települések egy részét - persze, „önszántából"- az eredeti, elvileg felmérésen alapuló névértéknél magasabb összeggel fogadta el. Nevezetesen 19