Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Adattár (Pálffy Géza) - II. A veszprémi végvár vicekapitányainak archontológiája (1570–1700)

1584. szept. 5. és 20. T. benyújtja feltételeit a tisztség elvállalása kapcsán. (Uo., fol. 289. és fol. 291.) 1584. szept. 5. A Haditanács értesíti Ferranto Samaria főkapitányt, hogy T-t fogadták fel Istvánffy helyére. (Uo., Reg. Bd. 176. fol. 250.) 1584. szept. 20. T. érdeklődik a Haditanácstól, hogy beiktatása október 20-án vagy 31-én lesz. (Uo., fol. 254.) 1585. febr. 17. Elrendelik Michael Sticzl mustramesternek T. beiktatását. (Uo., Reg. Bd. 178. fol. 145.) 1587. aug. 20. T. továbbra is Veszprémben szolgál, hiszen ekkor az ottani őrséggel együtt levelet intéz Batthyány Boldizsárhoz. (MOL P 1314 No. 48 573.) 1588. okt. 7. Palásthy György veszprémi lovaskapitány

22 kéri a T. által betöltött tisztséget. (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 183. fol. 313.) 1592. dec. 14. előtt Ferdinand Graf zu Hardegg kéri T. szolgálatainak kifizetését és elbocsátását. (Uo., Exp. Bd. 188. fol. 100. Vö. még Uo., fol. 206.) 1593. okt. 6.

23 f A vár elestekor még mindig T. a vicekapitány. (PETHŐ, 1993. 135.) Tisztét teljes bizonysággal ekkor bekövetkezett hősi haláláig viseli, hiszen ő - az őrség nagy részével ellentétben - nem fut el Veszprémből, hanem utolsó csepp véréig védelmezi azt. (ERDÉLYI, 1913. 109.) 1593. okt. 6.-1598. aug. 4. vacantia Veszprém második török fennhatósága idején 1598. aug. 4.-1600. jún. után Wathay Ferenc (vági) 1598. aug. 4. Veszprém visszafoglalása után W. lesz a végvár vicekapitánya és egyúttal 50 lovas feletti kapitánya, másként hadnagya. (NAGY Laj., 1976. 146-147.) 22 Palásthy március 26-án még a palotai vicekapitányságot kérte. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 183. fol. 252. Lovaskapitányi tisztére (1587. okt. 2.): ÖStA KA Best. No. 374. 23 A vár 1593. évi eleste idejére Veress D. Csaba Fekete Mátyást [helyesen Máté - P. G.], Hungler József pedig Eörsy Pétert nevezi vicekapitánynak (VERESS D., 1983, 139. és HUNGLER, 1986, 86. és 90.), noha Fekete pusztán gyalogvajda, Eörsy pedig - miként a Haditanács egykorú iktatókönyvei és a közel egykorú Pethő Gergely-féle magyar krónika is állítja- lovashadnagy volt. Fekete tisztére: TAKÁTS, 1928/2, 481. és MOL P 590 Fasc. 24. No. 442. Eörsy 1585 tavasza óta viselte lovashadnagyi tisztét, amelyet korábban a neves tihanyi kapitány, Pisky István töltött be. (1584. szept. 5. Andreas Teufel győri főkapitány javasolja, hogy Eörsynek adományozzák a Tihanyba távozó Pisky István veszprémi lovaskapitányi tisztét. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 175. fol. 127., okt. 12. Ferranto Samaria veszprémi főkapitány ugyanezt kéri. Uo., fol. 300.; 1585. febr. 17. Elrendelik Michael Sticzl mustramesternek Pisky tihanyi beiktatását. Uo., Reg. Bd. 178. fol. 145.; márc. 25. Pisky átveszi tihanyi tisztét: „Pisky István jött be Tyhanban az kapitányságban 25 Mártii 1585, adták az kulcsot kezében 26 Mártii, ment ki Mestery János 27 Mártii. " PRT X. köt. 169.) Eörsy egyébként 1593-ban sikerrel menekült el a Veszprémből csúfosan megfutó királyi örségből, s később Győrben, Magyaróvárott, majd Esztergomban szolgált. 1602-ben egy török elleni akcióban lelte halálát. A várból való elszökése miatt ugyan 1595-ben a pozsonyi országgyűlés halálra ítélte, de később kegyelmet kapott. PÁLFFY, 1997/1, 17-18. 132