Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század)

dig megoldatlan problémákra és egyéb bizonytalanságokra szögletes zárójelbe tett kérdőjellel [?] hívtam fel a figyelmet. JEGYZETEK 1 HUNGLER, 1986,214: 90 jegyz. 2 Lásd a megfelelő adatokat az adattárban. Az alábbiakban az ott részletesen idézett iratokra külön nem hivatkozom, hiszen a bevezető tanulmány az adatbázis felhasználásával készült. 3 MOL P 707 Fasc. 39. No. 9. fol. 32. 4 Bécsi levéltári kutatásaimat a Magyar Ösztöndíj Bizottság Collegium Hungaricum ösztöndíjával, míg budapesti archívumi feltárómunkámat az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával (T 19789 nyilv. sz.) folytattam. Mindkét kutatási lehetőséget ezúton köszönöm. 5i A végvidéki főkapitányságok kialakulására és történetére lásd: PÁLFFY, 1996. Erre ez ideig a legjobb összefoglalást egy már meglehetősen régi, bécsi egyetemi disszertáció nyújtja: PERTL, 1939. 7 Életének eddigi egyetlen feldolgozása nemrég látott napvilágot: SZURMAY, 1997. s BANFI, 1932 és DÉTSHY, 1994. 9 A végvár 1593. évi elestekor a veszprémi német őrség élén az a Georg Andreas von Hofkirchen állt, akit később a törökök fogságából történt kiszabadulását követően az 1597ben visszafoglalt pápai végvár főkapitányává neveztek ki. PÁLFFY, 1997/1, 39. és 76. 10 Ez a példa egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a túlzott általánosításoktól tartózkodnunk szükséges, és mindig alapos vizsgálat alá kell vonnunk az adott végvárban uralkodó állapotokat, illetve az adott személy életpályáját is. " Ezt kiválóan igazolja például a későbbi győri főkapitányok, Ferdinand Graf zu Nogarol (1588-1590) és Ruprecht von Eggenberg (1602-1606) pályafutása, ők ugyanis osztrák származásuk ellenére a drinápolyi békét követő időszakban nem a közeli magyar határvidéken, hanem a távoli Németalföldön vállaltak szolgálatot. Nogarolra (1572-1573): ÖStA HHStA Schloßarchiv Grafenegg, Archiv Breuner, Militaria Schachtel 152. Fasc. No. 1. passim.; Eggenbergre (1580-1583 és 1587-1592): StLA Archiv Herberstein, Abteilung Eggenberg Lade 3. No. 24/B 6-11. és No. 24/B 13-21. 12 Ezekre lásd a Haditanács egykorú iktatókönyveit és a Haus-, Hof- und Staatsarchiv Hungarica, Allgemeine Akten gyűjteményének ilyen vonatkozású iratait. 13 MOL P 1315 1655. fol. 5-6. Batthyány Ádám levele Nádasdy Ferenchez. 1655. december 21., Németújvár. 14 FODOR, 1993. 15, Lásd az erre vonatkozó szép számú példát az archontológiában. 16 1588-ból lásd például a fent említett Ferdinand Graf zu Nogarol győri főkapitány beiktatását: NÖLA SA A-VII-25. fol. 13-14. Vő. még TAKÁTS, 1930, 51. 17 Az esküszöveg elmondására: „Juxta hanc formám iuravit illlustrissimus comes Adamus Forgach etc. [ti. felső-magyarországi főkapitány] die 1. Septembris 1643. praelegente juramento Joanne Raijsz. " MOL E 210 Militaria Tétel 121. No. 29-30. Az országzászló fogásáról az egykori veszprémi főkapitány, később kassai generális, Csáky Ferenc 1668. évi beiktatása kapcsán van tudomásunk. AMK Suppl. H III/2. pur. 28. fol. 138-140. 101