Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Juhász Dezső: A KORAI ÓMAGYAR KOR NÉVADÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL VESZPRÉM MEGYÉRE

Korunthal) név a 'karintiai ember' jelentésű korontár szóból keletkezett, és karintiai telepesekre utal. Hosztót eredeti névalakja Hozyutoty (1408) volt, az összetétel előtagja a hosszú melléknévből módosult, és a falu alakjára utalt, a második a nemzetiségére. (Tudjuk, hogy a régi magyarban a tót népnévvel nemcsak szlovákokat, hanem szlovéneket és kaj-horvátokat is jelöltek.) Bár a falunév első okleveles adata viszonylag kései, az -i képzős forma meglehetős biztonsággal utal az Árpád-korra. Ugyanezt mondhatjuk [Káptalanjtó// nevéről is, ennek viszont nem tűnt el az -i képzője, és írásos adata is korábbról van (1256: ? Tóti). Az -/ képző végső soron az -é birtokjel folytatása, eredeti szerepe tehát a birtoklás, valakihez, valamihez tartozás kifejezése: Oroszi (1288/1290) 'oroszoké', [Sümeg]csehi (1370) 'cseheké'. 6. A helynevekben rögzült foglalkozásneveknek rendkívül nagy gazdaságtörténeti, művelődéstörténeti értékük van. Igen gyakran fejedelmi szolgálónépek lakhelyére utalnak, vagy olyan településre, ahol a középkor bizonyos foglalkozásbeli specialistái laktak. [Kis]cmsz birtokosa feltehetőleg királyi kikiáltó volt (1212); [Nagy]esztergár (1270) esztergályosok, [Kemeneslhőgyész (1275 k.) hermelinvadászok lakhelye volt. (A hölgy szó régi jelentése 'hermelin' volt.) A szőlős utótagú helynevek szőlőművesek falvait jelzik: [Balaton]szó7ős (1121/1420), [Kis]szőlős (1367), [Som\ó]szőlős (1267/1297). A foglalkozásnevek a népnevekhez hasonlóan -/ képzővel is tulajdonnévvé válhattak: [Pápa]kovácsi (1330: Koach - első előfordulásában még képzőtlen), Takácsi (1315). A felsorolt példák némelyikében a személynévi áttétel sem zárható ki. 7. Veszprém megye kora középkori helyneveinek legnagyobb csoportját azok a szavak alkotják, amelyeknek motivációja a birtokos megnevezése. a) A birtokos megnevezése ritkábban közszóval történik. Ilyen például [Kis]apáti neve (1222), amelynek eredeti jelentése 'az apáté', és a pannonhalmi bencés apátság birtoklására utal. (Ide sorolódik majd a kései ómagyar korban Monostorapáti, Káptalanfa stb. is.) b) A birtokost megnevező helyneveken belül kiemelkedő szerepet játszanak a személynévre épülők. Az Árpád-kor hatalmas tömegben ontja azokat a településneveket, amelyek úgynevezett puszta személynévből keletkeztek, azaz minden alaktani (morfematikai) változás nélkül váltottak névkategóriát. A puszta személynévvel való helységnévadást magyar névadásnak szokták nevezni, mivel a környező népek nem éltek ezzel a névadási móddal. A magyarság is még a honfoglalás előttről, a nomadizálás korszakából mentette át. A letelepülés, a feudalizáció befejeződése 96