Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Juhász Dezső: A KORAI ÓMAGYAR KOR NÉVADÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL VESZPRÉM MEGYÉRE

[Bakony]szücs (1249) 'parasztok birtoka' - nincs köze a szűcs foglalkozásnévhez. Lásd még különböző magyarázati lehetőségekkel: [A]ka]rendek (1270), [Csab]rendek (1308-26), Tagyon (1221), Rigács (1348/1369), Zirc (1238). A magyarok névadása - a névtani univerzáliáknak megfelelően ugyancsak természeti és kulturális tényezőkből vezethető le. Ezek a tényezők olykor szétválaszthatatlanul egybe is fonódhatnak. A) Részletesebben a szóanyag többségét kitevő településnevekkel kívánok foglalkozni, előtte azonban néhány domborzati és víznévről szólok. 1. A Veszprém megyei táj képzetéhez a Balatonon kívül szorosan kapcsolódik a Bakony. A Bakony szó megfejtésére több magyarázat született. A legvalószínűbb szerint egy 1193-tól adatolható, később elpusztult település neve vonódott át a hegységre (1. FNESz.). A településnév az első birtokos nevéből alakult magyar névadással (a típusról bővebben később szólok). A Bakony-t már a XII. században nagyobb terület neveként említik. A korai jelölésbővülést az magyarázza, hogy a Bakony hatalmas erdőrengetegeiből külön igazgatási egységet, erdőispánságot szerveztek, amelynek központja nyilván az említett helység volt. Számos oklevél a Bakonyt comitatus-пак, ispánságnak nevezi, élén az ispánnal. Ugod helységről például tudjuk, hogy „az itteni vár 13. sz.-i birtokosáról, a Csák nemzetségbeli Ugod bakonyi örökös ispánról nevezték el." (FNESz.) Az erdőispánságnak és központjának megszűnésével a Bakony tájneveink közé sorolódott át. A Tátika és Badacsony hegynévben a Bakonyhoz hasonlóan régi magyar személyneveket ismerhetünk fel. A Tátika a Tádé, Taddeus, a Badacsony a Bod : Bodacs kicsinyítő képzős származéka (-ka, -ika, ill. -es + ny képzőbokrokkal). A Somló a somlik tájszó igenevéből alakult, és egyéb helynévi példák tanúságát is figyelembe véve - 'suvadó, megcsúszandó hegyoldal', illetőleg 'zöld erdőövezetből kiemelkedő kopasz, sziklás hegytető' értelmet tulajdoníthatunk neki (1. FNESz.). 2. A magyar eredetű víznevek közül elsőként a Séd-rö\ szólok. A Dunántúlon használatos 'patakocska, csermely' jelentésű séd tájszóból származik, amely talán a sző, sövény szócsaládjába tartozik és a vízparti sűrű növényzettel függ össze (1. Balázs 1981.). Régi változata a Sár (1234) és a Veszprémvize (1217), mindkettő "beszélő név". Növényzetre utaló táj szó van a Hajagos víznévben (1271). A Marcalba ömlő patak partján sok hólyagfa nőtt, erről nevezték el. 93