Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Hoppál Mihály: A HONFOGLALÓK HITVILÁGA ÉS A SÁMÁNIZMUS

rétes, ez a motívum a magyar táltostörténeteken kívül Arany Toldijában található meg, mintegy halvány reflexeként a hajdani keleti kapcsolatoknak. Nem lehet véletlen, hogy Álmos/álom, Emese, Turul és táltos szavaink egy bokorba tartoznak etimológiailag és egyben egy mítosz-ciklust is körülhatárolnak. Hogy egy másik érdekes elemét említsük a magyar sámán-táltos hiedelemkörnek, magának a táltos szónak a köznapi jelentése is erős, csodás erejű-képességű lóként való elképzelése. A táltosló, mivel inkább a mesékben fordul elő, bizonyos fokig kivülrekedt Diószegi elemzésein. A népmesékben ugyanis szárnyas, repülni tudó lóként szerepel. Talán nem véletlen ez a szó-egybeesés, hiszen a jakut sámánizmusban a sámán csődör alakban szerepel, amikor a nőnemű segítő-szellemeket idézték (a század elejéről G.V. Kszenofontov gyűjtéséből - Balzer 1995:178). Ott is, és más népeknél is (mint például az osztják rénáldozatnál) a sámán a szertartás során szexuális kapcsolatba kerül a szellemekkel, illetve az egész szeánsz leírható a szexjelképekkel. A sámánizmusnak ezt az aspektusát eleddig kevésbé kutatták (különösen a dobolást értelmezik így), pedig a francia Roberte Hamayon magyarázata igen logikus következtetéseken alapul, amikor megállapította, hogy a szeánsz lényege, hogy „a sámánnak a szellemvilágból kell asszonyt szerezni" (Hamayon 1995:418). A segítő szellemeknek, mint szexuális partnereknek az elképzelése meglehetősen elterjedt a szibériai népek sámánizmusában (vö. Basilov 1984:53). Talán nem lenne érdektelen egyszer megvizsgálni a magyar lidérchiedelemkörben szereplő szellemsegítő-szerető (erre utalt Pócs 1992:48) alakját, mert lehet, hogy ez is egy samanisztikus elem a magyar néphitben. Nem említik az Emese - turul motívumot sem a hazai (Gunda 1957), sem a külföldi kutatók (Róheim 1954), akik pedig a totemizmus maradványait vizsgálták a régi magyar sámánizmusban. Említettek viszont egy bizonyosan ősi - feltehetően Keletről hozott - elemet, a megváltozott tudatállapot elérését szolgáló gomba, a „bolondgomba" (Amanita muscaria) feltehető használatát (Czigány 1980). Ezt a cikket nemigen ismerik nálunk, mert a Slavonic and East European Review-ben jelent meg. Ugyancsak kevéssé ismertek F. Goodman (1978) és Fazekas Jenő (1967) tanulmányai. Mindketten a magyar 'sámánok' kategóriáit vették sorra a nyelvi anyagból kiindulva és elkülönítették a táltos, a garabonciás, a néző, a boszorkány és a regös társadalmi szerepkörét (vö. Pócs 1994). 121