Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Juhász Dezső: A KORAI ÓMAGYAR KOR NÉVADÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL VESZPRÉM MEGYÉRE

után lassan megszűnt e névtípus produktivitása, és a XIV. századtól már csak szórványosan számolhatunk vele. - Az ilyen típusú helynevekben a legkülönbözőbb eredetű személynevek jelenhettek meg, de a helynévadás aktusát mindig a környezet, a magyarság gyakorolta. Magyar eredetű személynevekből: Csáb [rendek] (1355: Chob), Dóba (1288), Gecse (1319), Gic (1235), [Balatonfö]*q/ór (1249 k.), Öcs (1278), Adásztevel (1180 k.: Tuet), [Nagy]teve/ (1180 k.), Ukk (1268), [Veszpréml/ő/sz (1207), Lovas (1171), [Nemes]gwtács (1349), Sáska (1385), [Borsos]gyó> (1389-90): ez a 'bucka' jelentésű győr~gyűr-bö\ is keletkezhetett. Török eredetű személynevekből: [Köves]kál (1164), [Mindszent]£á//a (1324), [Szentbék]M/a(l 164), [Bakony]koppány (1180). Egyházi latin eredetű személynevekből: Inota (1193: Jonata), [Bakony]jákó (1351: Jakotelke), [Puszta]miske (1274/1291), Pét[füxáo] (1150 k./13-14. sz.), [RévYülöp (1211), [Pápa]salamon (1242), Sóly (1327 е.). Német eredetű személynevekből: Ajka (1228), Diszel (1255), [Bakony]gyíVó/ (1237^0), Halimba (1329), Küngös (1290), Liter (1296), Pápa (1225), [Gyulafíjrató/ (1283: Nog Rátold), Vigánt[petená] (1238). Talán német eredetű: Béb (1260 k.), [Magyar]gencs (1268), Pula (1357), Mencshely (1269: Mencheí): népetimológiával vonódott a -hely utótagú nevek közé. Szláv eredetű személynevekből: Veszprém város nevében egy 'makacs, önfejű, békétlen' jelentésű szláv Вегргётъ nevet tesznek fel a nyelvtörténészek, de a névviselő személyét kellő történeti fogódzó hiányában nem tudják azonosítani. Ezzel kapcsolatosan Kristó Gyula véleményét idézem: „Felmerült, hogy Veszprém várának és innen a vár megyéjének névadója az a Bezprym (magyarosan Veszprém) volt, aki István nőtestvérének és Vitéz Boleszláv ... lengyel fejedelemnek... házasságából származott. De mert a Bezprym 988-989-ben született, kevésbé hihető, hogy István 1000 körül egy alig tizenkét éves fiúról nevezte volna el püspökségének székvárosát." (Kristó 1988., 240.) További példák: [Nagy]alásony (1240), [Balatonjára« (1211), [Homok]bödöge (1243), [Ba\aion\ederics (1262), Dabrony (1240/1355), [Pápa]dereske (1240), Döbrönte (1240) [Veszprém]gûr/5ûi (1293 к.), Monoszló (1252), [Badacsony]tö'raem/c (1252), Vászoly (1164/1419), [Somlójveese (1369). Valószínűleg szláv eredetűek a következők is: Csajág (1259/1330), Csesznek (1237-40), 98