Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Fóthi Erzsébet: A VESZPRÉM MEGYEI HONFOGLALÓK EMBERTANI VIZSGÁLATA

nem viseltek. Az egyetlen férfi, akinek egy fülbevalója volt, juvenilis korú volt. b. A gazdasági felszerelésekhez sorolható lelet mindössze 4 sírban volt. Egy aduitus és egy juvenilis korú férfinak és egy 9-10 éves gyereknek vas kése, egy fiatal, juvenilis korú nőnek pedig tűtartója volt. Fegyverek közé sorolható melléklet két sírban volt: 2-2 vas nyílhegy volt a 14. és a 30. sírban. с A rituális tárgyak közé mindössze egy keresztet (12. sír, infans II.) és egy kisméretű agyag edényt (22. sír, infans II.) sorolhatunk. Az előbbi keresztény, az utóbbi pogány rituális tárgynak tekinthető. d. Egyetlen sírban sem volt lószerszám, ló- vagy más állatcsont. A legkorábbi honfoglaló magyarság jellemző tárgytípusai hiányoztak a temetőből. Köztudott, hogy a kereszténység megerősödése egyben a régi pogány szokások kiszorítását is jelentette. A halottakkal eltemetett kevés rituális tárgy, fegyver, gazdasági felszerelés, az ételmellékletek hiánya azt sugallja, hogy a temető nem a korai honfoglaló magyarság, hanem valószínűleg néhány generációval későbbi leszármazottjainak maradványait őrizte meg. A népesség helye Veszprém megye korabeli emlékanyagában A Balatonfüred-Morvái utca lelőhelyen feltárt két egyén a koponyaméretek és arányok alapján abba az embertani típusba tartozik, amelyben a koponya nagyon rövid, széles és kis abszolút méretekkel jellemezhető. Ez a típus leggyakrabban a X. század alföldi lelőhelyein fordul elő. A női sír melléklete alapján a módosabb osztályba tartoztak (S. Peremi, 1987). Ez megerősíti azt a korábbi antropológiai megfigyelést, miszerint a honfoglalók módosabb rétegét főleg rövid koponyájú, alacsonyabb termetű egyének alkották. Hasonló jelenséget figyelt meg Éry (1970, 1971) a káli és a tengelici, Kustár (1996) a karosi temetőben. A mindkét sírban megfigyelt halottcsonkítás a korai, még pogány szokásoknak hódoló korszakba keltezést valószínűsíti. A Veszprém-Komarov utca és a Veszprém-Csatárhegy lelőhelyek töredékes, hiányos antropológiai leletei nem alkalmasak történeti következtetések levonására. A Várpalota-Semmelweis utcai temető embertani anyagát más Veszprém megyei anyagokkal való összehasonlításból kitűnik, hogy a koponyaalkat alapján legjobban a Veszprém-Sashegy lelőhely (Acsádi-Nemeskéri, 1957) anyagához hasonlít. A Veszprém-Kálváriadombon (Éry, 1983) 82